Mikor ismeri fel végre a közszféra, hogy a magyar versenyképesség záloga az információs társadalom fejlesztése, amelyben kiemelt jelentősége van az e-kereskedelemnek?

Kész csoda, hogy az elektronikus kereskedelem egyáltalán működik Magyarországon! Ugyanis minden létező feltétel ellene hat. Míg a világ leggazdagabb országai azon versengenek, hogy elhárítsák az akadályokat az e-kereskedelem útjából, és egész országok, iparágak költöznek az internetre a termelékenység, a haszon, valamint a magasabb anyagi és szellemi színvonal biztosítása céljából, addig Magyarország politikai-gazdasági irányítói még mindig lekicsinylik az informatika modernizációs erejét. A hazai médiában a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség tanulmányára hivatkozva jelent meg az az értékelés, amely szerint a magyar webáruházak 86%-a megfelelő engedély nélkül, jogellenesen működik. Nem tudjuk, hogy ez mit is jelent. A hivatkozott tanulmányt nem értük el az interneten, az a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség oldalán nem található - tehát a korszak nyilvánosságigényének nem tesz eleget. Így vajon segíti-e a magyar közigazgatás a gazdasági, társadalmi, informatikai fejlődést, vagy csak az új gazdaság szereplőinek akadályozása, az informatikai költségvetések farigcsálása, a modernizáció hátráltatása a célja?

A szégyenletes számok tükrében, amikor az egyik legnagyobb hazai netes áruház, a Fotenet is kivonult az online értékesítésből, a gazdaságpolitikának és a jogalkotásnak éppen a fogyasztók érdekeit alapvetően szolgáló elektronikus kereskedelem elterjedését, minél nagyobb piaci részesedését kellene elősegítenie. Amikor a versenyképesség alapfeltétele a felhasználói bizalmon alapuló tudástársadalom fejlesztése, ami az Európai Unió célkitűzései között is prioritással rendelkezik, nem a fogyasztók kedvét az online vásárlástól riasztó számokkal elvevő tanulmányokkal kellene a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőségnek foglalkoznia. Ehelyett a saját weboldalán közzétett tartalomnak arra kellene koncentrálnia, hogy okos tanácsokkal segítse mind a fogyasztót, mind az elektronikus kereskedőt abban, hogy a webes értékesítés minél nagyobb forgalommal szolgálja mindkét fél érdekét.

A hazai elektronikus kereskedelemre vonatkozó adatokat az Infomediátor 2004. december 3-ai sajtótájékoztatóján tartott évértékelésében ismertette. A http://www.infomediator.hu honlapon is elérhető tanulmány adatai szerint a vállalatok egymás közötti kereskedelemében az értékesítések 10%-a zajlik az interneten keresztül, míg ez az arány Nagy-Britanniában 50%, Németországban pedig 40%. Az elektronikus kereskedelem is inkább a vállalatok egymás közötti B2B-kapcsolataiban jellemző, a kiskereskedelemben még lesújtóbb a kép: az internethasználók 84%-a soha nem rendelt az interneten, a fennmaradó 16% jelentős része, 40%-a pedig 5000 forint alatt költött. Ha ezt a számot a legalább hetente egy alkalommal internetet használók hazai 21%-os arányához viszonyítjuk, akkor megállapíthatjuk, hogy eddig a magyar lakosság 3,36%-a vásárolt - akár csak egy alkalommal - az interneten. A magyar kiskereskedelmi forgalom mintegy 5 000 milliárd forintnyi összértékéből a GKI felmérése szerint 12 milliárd forintot - 0,24%-ot (!) - költöttek el elektronikus kereskedelmi szolgáltatások útján. E forgalom mintegy harmada turisztikai szolgáltatások értékesítéséből tevődött össze. (Összehasonlításként: Németországban az online értékesítés mintegy 5 000 milliárd forintnak megfelelő forgalmat produkált.)

Magyarország lemaradása tehát kétségtelen, mint ahogy az is, hogy ezen a területen még hatalmas tartalékok rejlenek, amelyek kihasználását a fellendülést sürgető gazdaságpolitikának kellene elősegítenie.

Az Infomediátor a lemaradás okát nem csupán az internet csekély elterjedtségében látja, hanem a kétségtelenül meglévő, megfelelő pozitív kampány híján nem csökkenő felhasználói bizalmatlanság mellett a hazai jogi szabályozás ellentmondásaiban is.

Az elektronikus kereskedelmi weboldalt üzemeltető szolgáltatóval szemben ugyanis a jogi szabályozás olyan fölösleges elvárásokat támaszt, amelyek az információs társadalom kiépítésében jóval előttünk járó országokhoz képest jelentős többletterhet rónak a hazai kereskedőkre, ha csupán az online világ útján kívánnak értékesíteni.

Az üzletek működéséről és a belkereskedelmi tevékenység folytatásának feltételeiről szóló 4/1997. (I.22.) korm. rendelet 19. § (1) bekezdése értelmében csomagküldő kereskedést kizárólag üzlettel és az üzlet profiljának megfelelő üzletkört tartalmazó működési engedéllyel rendelkező vállalkozás folytathat. Az interneten keresztül értékesítő webáruház pedig nem felel meg ennek a feltételnek. Így a kormányrendeletnek az engedélyező hatóság gyakorlata által is alátámasztott jogértelmezése szerint online kereskedést csak ténylegesen működő, eladókat foglalkoztató és a nyitvatartási időben felkereshető bolti háttérrel lehet fenntartani. Az egyes kereskedelmi tevékenységek gyakorlásáról szóló 15/1989. (IX. 7.) KeM rendelet értelmében a csomagküldő kereskedés folytatásának további feltétele a Magyar Kereskedelmi Engedélyezési Hivatal által történő nyilvántartásba vétel. A távollévők közötti szerződésekről szóló 17/1999. (II. 5.) korm. rendelet a távközlő eszközök útján kötött szerződések - és ide tartozik az internetes értékesítés is - esetében ugyan ilyen követelményt nem támaszt, ám a Gazdasági és Kereskedelmi Minisztérium jogértelmezési gyakorlata a webáruházak értékesítését a csomagküldő kereskedelemre vonatkozó szabályok hatálya alá vonja. A 2004 decemberében kiadott kormányrendelet, amely az ún. "házaló kereskedés" szabályait fogalmazza újra, annak ellenére nem rendezi ezt a kérdést, hogy az informatikai szakma képviselői már többször jelezték a problémát a GKM illetékesei felé.

Az elektronikus kereskedelem kérdéseiről is rendelkező 2001. évi CVIII. törvény alapelve szerint - az Európai Unió idevonatkozó 31/2000/EC irányelvével összhangban - az általános szakmai előírásokon túl további feltételekhez nem köthető az információs társadalmi szolgáltatás nyújtása. Ezt az alapelvet egészíti ki az a követelmény, hogy az információs társadalmi szolgáltatás alapjául szolgáló tevékenységre vonatkozó szakmai előírásokat is be kell tartani. Tehát az online kereskedelem nem engedélyköteles, és a kereskedelemre általánosan vonatkozó szabályok közül is csak az internetes környezetben alkalmazható előírásokat lehet számon kérni a webáruházakon. Ugyan az üzletet működtető kereskedővel szemben jogszabályi előírás a működési engedéllyel rendelkező üzlethelyiség és a nyilvántartásba vétel, mindez az elektronikus térben történő értékesítés esetében felesleges, az e-kereskedést ellehetetlenítő előírásnak tűnik.

A tőlünk sokkal fejlettebb gazdasággal rendelkező országokban, így például az Amerikai Egyesült Államokban az állami intézkedések sora siet a gazdaságélénkítés kulcsának tekintett elektronikus kereskedelem ösztönzésére, és számos kedvezménnyel - többek között adókedvezményekkel - segíti annak minél szélesebb körben történő elterjesztését. Az információs társadalomról még csak ábrándozó magyar felhasználók érdeke és az ország fejlődése egyaránt azt kívánja, hogy a jogi és gazdasági irányítás privilégiumként kezelje az elektronikus kereskedelem fejlesztésének kérdését.

***

Miért mások költik a mi pénzünket?

Ha a jelenlegi szabályozás megváltozna, és valóban költséghatékony internetes áruházak működhetnének Magyarországon is, elsősorban mi, vásárlók járnánk jól. A webes árusítás az egész világon bevett gyakorlat, és a félelmekkel ellentétben nem az a célja, hogy jól átverje azokat, akik tulajdonképpen előre fizetnek a kiszemelt termékért, hanem az, hogy minél nagyobb forgalmat bonyolítson le. Ezt alacsony árakkal lehet elérni, amelyek alakításában nagy szerepet játszik az, hogy az árakra nem rakódnak olyan fölösleges tételek, mint a bemutatóterem vagy a bolt bérleti, fenntartási díjai, az eladók hadának bér- és járulékos költségei - és sorolhatnánk. Az amerikai Amazon.com online könyváruház vagy az egész világot behálózó Ebay milliók megelégedésére működik és virágzik, miközben Magyarországon visszafelé fejlődik a piac.

A mellékelt táblázatban összehasonlítottuk néhány árucikk magyarországi bolti árát azzal az árral, amelyért ugyanazt egy német internetes áruházban lehet megvásárolni. Természetesen a 16%-os német áfa-tartalmat a hazai viszonyokhoz igazodva megnöveltük 25%-ra, a különbség azonban még így is hatalmas: jellemzően 30-40%-kal kedvezőbb a külhoni internetes értékesítés. A kérdés tehát az, hogy az olcsóbb Gorenje hűtőszekrényért Ausztriába zarándokló magyarok mikor jönnek rá arra, hogy az EU vámmentességét kihasználva még szállítási költséggel - Németországból 4-5000 forintos díjért küldik a megvásárolt árut Magyarországra - vagy egy tévé esetében utazással együtt is tízezreket spórolhatnak. Akkor már késő lesz kapkodni, megtakarított pénzünk egy részét megint nem itthon fogjuk elkölteni, vásárlásainkkal külföldi kereskedőket és külföldi gazdaságokat fogunk gazdagítani.