[A Debrecenben fizikusként végzett cikkírónak ez a téma - természetesen - ugyancsak kedves.]

Az LHC gyűrű projekt

A CERN-ben, az EU fizikai kutatási fellegvárában, ahol a webszerver és böngésző koncepció született, hatalmas adatmennyiségeket ömlesztő új gyorsító komplexum építése van folyamatban. Ezek fogadása és gyors elérése kritikus eleme az LHC-nek elnevezett projekt sikerének. A megoldást az IBM ígérte, és már teszteli a hozzá szükséges építőkockákat. A virtuális tárkezelő szoftver teszteredményei most születtek és biztatóak.

Mint a GRID Computing hírlevél legutóbbi száma közli, a CERN kutatóit elkápráztatta az IBM szoftver teljesítménye. A "Large Hadron Collider (LHC) Computing GRID" a nehéz elemi részecskék (hadronok) fizikai tulajdonságainak a kutatását fogja célozni, és 2007-re készül el. Az ellenkező töltésű részecskék egymással szemben gyorsulnak, ugyanabban a vákuumcsőben, de eltérő pályán, majd elegendő sebességnél ütköztetik őket. Ekkor hatalmas, úgynevezett kaszkád bomlási reakcióhalmaz keletkezik, amelyeknek az azonosítására rengeteg adatot kell igen rövid idő alatt rögzíteni. Évente kb. 15 millió GB adat termelődik. Petabájt (millió GB) nagyságrendű adattárolási feladat merül fel egy-egy 13 napos mérési periódus alatt. Nem kisebb probléma az adatáviteli sebességigény, ami csúcsban maga is kb. 1 GBájt/sec (nem Gbit, hanem kb. 10 Gbit/sec!).

A társzerver

Az IBM mérnökei a probléma megoldására egy IBM Total Storage SAN GRID, azaz egy hálózati adattároló rendszert terveznek használni, amit nagy sebességű csatornákkal (iSCSI és Gbit Ethernet) összekötött számítógépekből épített mátrix (GRID) számítási erőforrás vezérel. 2007-ig azonban még be kell bizonyítani, hogy ez a konstrukció tényleg meg tud birkózni a hatalmas feladattal. Erre vonatkozó előkísérletek folynak.

A CERN kutatói régóta dolgoznak együtt az IBM-mel ilyen csúcsteljesítményt igénylő feladatokon. A kutatók azért izgulnak, mert már jóval nagyobb teljesítményt igénylő kísérleti berendezések készítésén is gondolkodnak. Az LHC-nál szerezhető tapasztalatok alapján tudják meghatározni, hogy meddig mehetnek el. Az IBM pedig emiatt a rendszert maximálisan méretezhetőre tervezte, hogy hozzá lehessen illeszteni a későbbi magasabb igényekhez.

Hazai GRID kultúra

Magyarországon egyébként komoly mátrix (GRID) szuperszámítógép-kultúra fejlődött ki, és nemcsak fővárosi monopóliummal. Szegeden és Miskolcon is komoly bázisa van, főleg a felsőoktatási kutatóhelyeken. Igaz, jellemzőjük többnyire a "szegény ember vízzel főz" koncepció: olcsó PC-farmok - Linux alapú rendszerekkel, de a céloknak megfelelőek, bővíthető teljesítménnyel. Szeged, ha sikerül, igazi GRID számításszolgáltató centrummá is kinőheti magát, profi szuperszámítógéppekkel.

2005 - a fizika éve

Az ENSZ, az Európai Fizikai Társulat javaslatára, 2005-öt a fizika évének nyilvánította, a fizika társadalmunkban betöltött szerepének nagyobb elismeréseként. A hazai rendezvények megnyitását a Budapesti Politechnikumhoz tartozó Budapesti Műszaki Főiskola (BMF) vállalta föl, az Országos Műszaki Múzeummal közösen. A megnyitó elég vérszegényre sikerült, és az OMM weboldalán az egésznek nyoma sincs. Csak a BMF weboldalán volt egy letölthető PDF dokumentum. A cikk írásának a pillanatában azonban ez a weboldal is elérhetetlen. Hát, ez nem a legszebb ünneplési színvonalnak indult!

Mi legyen a NAGY KÖNYV?

Á propos! A cikkíró a NAGY KÖNYV pályázatra a következő könyvet akarta volna benevezni, ha a verseny kiírói nem monopolizálták volna ezt az általánosnak tűnő kifejezést a REGÉNYEKNEK. De miért csak egy regényféle könyv lehet a NAGY KÖNYV?

Nekem a NAGY KÖNYVEM a következő (de regisztrálhatatlan a versenyben):

Dr. Simonyi Károly: A fizika kultúrtörténete
Budapest, Gondolat Kiadó, 1978, ISBN 963 280 655 7

Néhai Simonyi akadémikus - dacból, hatalmas erőfeszítéssel és gondossággal megírt - könyvét egyébként bárkinek ajánlhatom rendszeres böngészésre. Még íróknak is.

A Royal Society és Young jelentősége - kimaradt

A (kétségtelenül kompaktra tervezett) könyvből egyébként legalább két fontos történeti mozzanat kimaradt: a kontinuumok mechanikája, a rugalmasságtannal és a Young modulussal (főként a műszaki életben játszott szerepe miatt hiányzik), valamint a Young tudományos titkári munkásságával feltámadt Angol Királyi Akadémia (Royal Society - a XVII. szd. közepén) jelentőségének az elemzése.

Young titkári funkciója ugyanis egy sereg elsőbbségi probléma kézenfekvő megoldását hozta. Nem kellett a tudományos eredményeket ezután két-három jó barátnak megírni, dátumozott sifrírozott levélben, hanem elég volt elküldeni a Royal Society titkárának, aki rendszerezte és megőrizte ezeket a dokumentumokat. Más kérdés, hogy Young ebbe belecsavarodott. Természetesen ő is gondolkodott a kor problémáin, és neki is eszébe jutottak pont ugyanazok az ötletek, amiket a levelekben kapott (naná, hogy a sifrírozást fel tudta oldani!). Így aztán azt hitte, hogy tőle minden ötletet ellopnak. A rugalmasságtan alaptörvényét ezért nem is adta közre, hanem egy könyv hátsó belső borítójára jegyezte fel, sifrírozva. Amit aztán vagy 75 évvel később kellett újra megfejteni, hogy a mérnökök is hasznát vegyék. Young jelentősége ezen túl is óriási, ő volt az első tudományszervező.

A tudományszervezés jelentőségét egyébként nálunk az utóbbi évtizedben valahogy érdemtelenül lebecsülték. Talán valami szocialista tervgazdasági csökevénynek hiszik? Nyugatabbra komolyan veszik, még ipari körökben is! Ahol nincs tudományszervezési koncepció, ott gyakorlatilag gazdasági sincs, mert gyökértelen!