Véleménye szerint a bibliotékák évezredek óta információs bázisként élnek a köztudatban, és tagadhatatlanul jelentős információvagyonnal, információs szakértelemmel és infrastruktúrával rendelkeznek. Csakhogy ez az információvagyon nem kapcsolódik szervesen az üzleti szféra vérkeringésébe, talán a hagyományok, vagy a hiányzó szakmai inspiráció következtében. Sajnálatos tényként állapítja meg a könyv írója azt is, hogy az üzleti információs források és szolgáltatások könyvtári közvetítése nem került a biznisz organizációs szervezetek és hivatalok látókörébe sem, így – bár a több szektort lefedő tevékenység ezt indokolná – elmaradtak a megfelelő tárcaközi cselekvési programok is.

Kiszl Péter kifejti: egyetemes feladata a magyar informatikai irányításnak az üzleti információs digitális tartalomfejlesztés elveinek és módszereinek egyértelmű és az EU-normáknak megfelelő meghatározása, technikai és tartalmi modellezése. A szerző különösen fontosnak tartja ezt az eMagyarország pontok és a közháló program kialakítása, beüzemelése során, hiszen most dől el, végül is milyen funkciókat fognak ellátni – függetlenül a létrehozói szándékoktól – ezek a PIAP (Public Internet Access Point) kioszkok.

Az egyetemi tankönyvnek is készült kötet az „Üzleti információ, céginformáció és a könyvtárak” címmel jelent meg. A dús jegyzetanyaggal és a témához kapcsolódó átfogó bibliográfiával támogatott írás a könyvtárak – információs társadalomban bekövetkezett – szerepváltásából indul ki. A szerző szerint a könyvtárak proaktivitásának, igényközpontú működésének egyik kísérleti terepe lehet a vállalkozásoknak nyújtott információközvetítés: ezen belül is a másodlagos tájékoztatási eszközök, a meta-adatrendszerek fenntartása. Kiszl Péter sürgeti az „információ az információról” típusú szolgáltatások felállítását, karbantartását és rendelkezésre bocsátását, ennek érdekében kooperációkat javasol a magán– és közszféra részvételével. Nem zárja ki, sőt fölveti a lehetőségét a konzorciális működésnek, akár PPP keretekben is. Mindez előrevetíti a könyvtárosi készségekkel és képzettséggel rendelkező szakemberek bekapcsolódását a „kereső-üzletbe”, az adatbányászatba, az intelligens szemlézésbe, tömörítésbe, trendkövető monitoringba.

A több felsőoktatási intézményben is tanító könyvtáros-közgazdász szakember jövőképe szerint a könyvtárak számára létkérdés, hogy a végtelen információözönben találják meg, majd szűrjék, és szintetizált formában, személyre szabottan szolgáltassák a felhasználók által igényelt tudáselemeket. Ma még – állítja a szerző – a könyvtárak viszonylagos előnyben vannak a többi piaci, vagy dotált szereplővel szemben. De ez a kedvező pozíció hamar elveszhet, ha a könyvtárak nem alkalmazkodnak a megváltozott politikai, gazdasági és társadalmi környezethez, elzárkóznak a jelentős mértékű, átfogó jellegű modernizációtól. A szervezeti és szemléleti megmerevedés oda vezethet, hogy a könyvesházak kiszorulnak az információs piacról.

Kiszl Péter leszögezi: az üzleti információs szolgáltatások versenyképességének záloga a relevancia, a precizitás, a hitelesség, a teljesség, az aktualitás és a megtérülés követelményeinek együttes teljesülése. Ehhez járul – emberi oldalról – az elektronikus adatbázisok használata, az információtechnika professzionális kezelése, a keresési stratégiák beható ismerete. Az olvasó csak annyit tehet hozzá: valóban elismeréssel köszöntenénk, ha ténylegesen ilyen irányba fejlődne az információszolgáltatás, a gyakran tapasztalt info-kóklerkedés helyett. A most megjelent kötet mindenesetre erősen csökkenti a házról házra járó dilettáns adatbáziskereskedők esélyeit, éppen ezért tartalma jó szívvel ajánlható az üzleti élet minden szereplőjének, akár információt kér, akár információt szolgáltat.

Kerekes Pál