A Vízügyi és Hajózási Igazgatóságok (WSD) északi egységének kimutatása szerint a német tengerparton 1539-ben, Travemündében épült a ma álló, legrégebbi világítótorony. Jóllehet a legújabbat csak 2002-ben helyezték üzembe Hamburg közelében, már jó ideje a műholdak jelzik a világűrből az utat sportolók motorcsónakjainak és szuper tartályhajóknak egyaránt. Emellett rádióadások is segítik az úton lévő hajók navigálását.

A változtatás mellett szól, hogy egy torony karbantartása mintegy 15 000 euróba kerül évente. Ezért számos híres, sürgős szanálásra szoruló világítótorony működtetésének megszüntetését tervezik. Felmerült például, hogy étteremmé vagy szállodává alakítják át Kiel világítótornyát. Leállítanak a tervek szerint több úgynevezett fényhajót is, amelyek a világítótornyok szerepét töltik be egyes öbölben.

Helgoland szigeten beérik azzal, hogy csökkentik a teljesítményt és vele az áramfogyasztást: a kibocsátott fény az eddigi 20 tengeri mérföld helyett csak nyolc mérföldre lesz látható.

A WSD siet hangsúlyozni, hogy a hajózás biztonsága nagyobb súllyal esik latba, mint a takarékosság elve. A szakértők hozzátették: különösen a sporthajók számára fontosak a világítótornyok.

Szakmabeliek azonban így is vegyes érzelmekkel fogadják a WSD terveit. Felhívják a figyelmet arra, hogy egy-egy műhold átmeneti kiesése nyomán több mérföldes különbség keletkezhet a kijelzett és a tényleges pozíció között. Ennek azért van különös jelentősége, mert a használt műholdak többsége az amerikai hadseregé, amely háború esetén előzetes figyelmeztetés nélkül lezárhatja a műholdakat a civil felhasználók előtt. Felteszik szakértők azt a kérdést is, hogy mi történik, ha a hajó fedélzete borul "fekete fénybe" - így nevezik az áramkiesést, amikor a matrózokat nem segíti többé világítótorony a tájékozódásban. Ha viszont a hajón van áramszünet, a matrózoknak csak egyetlen reménye lehet, nevezetesen, hogy "egy tengerész valahogy mindig elboldogul".