A helyszínről, azaz Svájcról egy kollegám egyszer azt mondta, ha ott jár, mindig zavarban van, a legszívesebben folyamatosan húzna maga után egy partvist, nehogy összepiszkítsa ezt a makulátlanul tiszta, precíz és pontosan kimért világot.
Nos, most nekünk is voltak hasonlóan zavarba ejtő élményeink. Városi szállás híján közel száz kilométert kellett autóznunk, hogy felkapaszkodjunk a kétezer méteres csúcsok között megbújó hegyi panzióhoz. A térképen vékony sárga csíkkal jelölt, szerpentinektől és hajtűkanyaroktól vadregényes sokadrangú út tükörsima, hibátlan, a lenyűgöző tájtól bódult utazót erős acélkorlátok védik a szakadékoktól, de ez mind semmi, most tessék megkapaszkodni: sehol, sem kanyarban, sem hegyoldalban, sem völgyben, egyetlen pillanatra sem szűnt meg, sőt maximális vagy legfeljebb négyes erejű volt a rádiótelefon-vétel.
Kedves Olvasó! Nem tudom, járt-e már Ön idehaza legmagasabb hegységünk (1018 m), a Mátra lábainál? Nem is fenn a hegyen, csak a Mátra-aljának nevezett tájegységen, a Mátrába vezető főútvonalon? Igen, arrafelé, ahol a megyehatárt alig elhagyva a közigazgatási terület nevéhez méltóan hevesen csökkenni kezd a térerő...
Svájcban is két mobiltelefon-szolgáltató küzd a piacért, automatikus választásra beállított telefonjaink közül az egyik a Swisscomot, a másik a Natelt vette. Mindkettővel folyamatosan, egyenletesen, még a Jungfrauval szemközti, közel háromezer méteres csúcsra vivő lanovkán is telefonálhattunk.
A "telekom" valahol itt kezdődik. Amit az üvegpalotákban mutattak, az csak ráadás...