A lehetőséggel ugyan a bejegyzett választók csupán 1%-a, mintegy 10 ezer ember élt, a hivatalos szervezők szerint azonban a rendszer így is sikeresen vizsgázott, mivel sem technikai, sem pedig biztonsági problémák nem adódtak. A volt szocialista országok közöl a legfejlettebb informatikai és távközlési infrastruktúrával rendelkező Észtországban 2002 óta olyan digitális személyi azonosító kártyát használnak, amellyel különböző, például banki szolgáltatások is elérhetők, emellett pedig adózási információt is tárol tulajdonosáról. A szavazásnál erre a személyire, illetve egy átszámítva 5000 forintba kerülő kártyaolvasóra volt szükség ahhoz, hogy valaki érvényesen voksolhasson a neten keresztül. Jelenleg az észt választópolgárok 80%-a rendelkezik a szükséges személyi kártyával, az olvasóeszköz azonban ennél jóval kevésbé elterjedt, így a választási iroda illetékesei ez utóbbival magyarázzák az online szavazók alacsony számát.

Az utóbbi pár évben világszerte többfelé alkalmazták már az internetes voksolást különféle helyi választásokon, például egyes Demokrata párti jelölőgyűléseken az Egyesült Államokban, vagy különféle lokális referendumokon Svájcban. A Pentagon ugyanakkor tavaly biztonsági okokra hivatkozva elvetette egy online szavazási lehetőség biztosítását a külföldön tartózkodó állampolgárok és a katonák részére, a brit országos elektronikus választási tervezet pedig szintén nem nyerte el az illetékesek tetszését. A szakemberek véleménye megoszlik a lehetséges veszélyek tekintetében, így egyelőre nem lehet tudni, hogy az észt példa kivétel, vagy pedig követendő modell lesz-e a többi ország számára. Az 1991-ig a Szovjetunióhoz tartozó balti köztársaságban mindenesetre a 2007-es parlamenti választásokon is a polgárok rendelkezésére szeretnék bocsátani a Linux-alapú online voksolási szisztémát.