Göncz Kinga megnyitójában kiemelte, hogy csatlakozásunk az Európai Unióhoz mélyítette a társadalom bizonyos rétegei közötti egyenlőtlenségeket, de az unió feladatként szabta meg ezen jelenségek értékelését és kezelését is. A miniszter asszony szólt arról, hogy a Magyar Információs Társadalom Stratégia elkészültekor a szociális ágazat forrás-oldalról még alulreprezentált volt, mára azonban az ágazat maga is felismerte, hogy az informatikai lehetőségek képesek a társadalmi problémák kezelésére, az egyenlőtlenség csökkentésére.

Fordulatra van szükség a szociálpolitikában

Csepeli György, az Informatikai Minisztérium politikai államtitkára előadásában gyökeres változásokat sürgetett a szociálpolitika területén. Az államtitkár szerint a technológiai fejlesztésekkel a társadalom leszakadó rétegeiben tapasztalható érték- és értelem-hiány a jelenlegi módszereknél jóval hatékonyabban orvosolható ugyan, de mindez csak egy átfogó szemléleti fordulat részeként jelenthet megoldást.

Csepeli az értékhiányos életek közé sorolta a munkanélkülieket, a fogyatékosokat, az idős embereket, a betegeket és a menekülteket, mely csoportok közös jellemzője a marginalitás, a behálózatlanság, a kirekesztettség és a tanult tehetetlenség. Fontos, hogy lássuk: a rehabilitálhatatlanok és a rehabilitálhatók számára egészen más feladatértelmezésre és eszközrendszerre van szükség. Az előbbieknél a segítség és a szintentartás, az utóbbiaknál az informálás, a vezetés és a fejlesztés van a középpontban.

Az új, "involváló szociálpolitika" lényege, hogy az eddigi mechanikus, bürokratikus központi irányítású rendszert - mely inkább elmélyítette a problémákat - egy testreszabott, a rászoruló élethelyzetéhez alkalmazkodó, közösségekre is alkalmazható partneri („szerződéses”) viszony elérésével kell kiváltani. A szociálpolitikai tervezést nagyban segítené egy egységes, átfogó adatszolgáltatás-és kezelés.

Magyar Bálint az iskolai szegregáció elleni küzdelem új szakaszáról

Az oktatási miniszter friss kutatási eredmények alapján szembesítette a konferencia résztvevőit a szegénységnek és a munkanélküliségnek az iskolai szegregációhoz kötődő, drámai újratermelődésével. Ma 120 ezerből kb. 27-28 ezer, a populáció 23 %-a, gyakorlatilag minden negyedik gyerek reménytelen helyzetben van, mert nem rendelkezik olyan alapképességekkel, amelyekkel megtalálhatja helyét a munkaerőpiacon. (Több szempont alapján nem képes egy vagy több információt azonosítani, nem látja a szövegben a szembetűnő hasonlóságokat, nem képes egyszerű kategóriák kialakítására és alkalmazására; illetve alacsonyabb szintű következtetések levonására, a szöveg legfőbb gondolatát nem ismeri fel; nem képes a szöveg egy jellemzőjét értékelni). Különösen erős a hátrány generációk közötti továbbörökítése, s az iskolai szegregáció mértéktelenül felnagyítja a lakóhelyi elkülönülést is. Egy rossz képességű tanuló a falusi iskolában 4-szer, de nagyvárosi környezetben már hússzor nagyobb eséllyel kerülhet szegregált iskolába. Minél nagyobb a város, annál nagyobb a szegregáció mértéke is.

Az oktatási rendszer minősége tehát kulcskérdés, korszerű pedagógiai és szakmai lépések sora vihet csak a kívánt irányba. Szinte minden ponton akad teendő: az adatokkal túlzsúfolt tankönyvek közérthetőbbé, tanulhatóbbá tételétől a hátrányos helyzetű iskolák átfogó rehabilitációjáig. A megoldást nem csak a curriculumoktól kell várni, hanem sok esetben finanszírozási és intézményi korszerűsítés lehet a záloga. Az oktatáspolitika azonban önmagában kevés a szociálpolitika nélkül: hiába lép előre a közoktatás, a szegénység felszámolása nélkül, a szülőkön való segítség nélkül csak félmegoldásokig juthatunk.

A délelőtt további részében az ITTK fiatal kutatói a Tárki, az ITHAKA és az ITTK által közösen gondozott World Internet Projekt adatai alapján különböző hátrányos helyzetű csoportok (romák, idősek, kistelepülésen élők) információs technológiákkal kapcsolatos attitűdjeiről beszéltek. Vaspál Vilmos a Freesoft Rt. vezetője egy romák számára kialakított távmunkahely létesítésének tapasztalatait osztotta meg a hallgatósággal, Dombi Gábor pedig az új internetes generációk eljöveteléről tartott előadást. Végezetül az IHM tanácsadója, Ferge Sándor a közösségi modellek internetes alkalmazhatóságát vázolta föl.

A program délután szekcióülésekkel folytatódott (ahol egyrészt a kistelepülések integrálódási nehézségeiről, másrészt a nők, az inaktívak, a kisebbségiek, az idősek és a fogyatékosok lehetőségeiről volt szó), valamint sor került az ITTK koordinálásával létrejött Információs Társadalom Oktató- és Kutatócsoportok (ITOK – www.ittk.hu/itok) éves találkozójára is, melyen számos új, a hálózathoz csatlakozó egyetem és főiskola képviselője is megjelent.