Az első készülék leginkább üzleti telefonnak tekinthető, így külsejében ez a legvisszafogottab, elsőre lépcsőzetes megjelenése tűnik fel. A Nokia által az új 8-as sorozatban már használt fém csúszófelület elképzelését azonban továbbvitték. Az alumíniumbordázatú hátlap képes redőnyszerűen magába foglalni a telefon kezelőszerveit, vagy használat esetén a hátlapra gördülve feltárni azokat.

A második készülék elsősorban a csúcstechnikájú játéktelefonok kedvelőit célozza meg, szabadabb formatervvel. Olyannyira, hogy a szétnyitható készülék különböző kézre álló játékvezérlőformákat vegyen fel. Az anyagok megválasztásánál a gyártó előnyben részesítette az olyan megoldásokat, melyek a megszokottnál jobban ellenállnak az időjárás hatásainak.

A harmadik terv egy "női telefon"-hoz hasonlítható leginkább, szelíd formáival. Itt is a megszokott kommunikációs megoldások kitágítása volt a cél, a telefon oldalán igen jól megvilágított egyszerű üzenőfelület található. Az anyagválasztás során itt a melegebb hatású műanyagokat részesítették előnyben, világosabb, játékosabb megoldásokat is bevállalva.

Összességében mindhárom terv képes valami valóban újat felmutatni, és bár beltartalmukról még nincs hír, önmagában megjelenésük is ígéretes. A vásárlók jó részének lege már a hamis króm/ezüst küllemű tucatkészülékekből, melyek jó része szinte egy méterről sem különböztethető meg riválisaitól. A jelek szerint a gyártók egy része kezdi feladni a biztonsági pályát, melyen ugyan nem lehet nagyot bukni, ám különösebb kilátások sem várhatók, és főleg nem egyedi, szerethető készülékek.