A kis műhold a rádióamatőr szellemiségnek megfelelően igazi csináld-magad szerkezet volt, az adóvevő egységet úgy rögzítették benne, hogy a maradék helyet kitömték fölöslegessé vált ruhadarabokkal. A szkafander-adót Valery Tokarev orosz űrhajós, és amerikai társa, Bill McArthur juttatta az űrbe, mikor öt és fél óriás űrsétát tettek a nemzetközi űrállomás karbantartására, és fotók készítésére. A ruha és műhold szavak összevonásával csak SuitSat 1-nek nevezett szerkezet egy orosz rádióamatőr ötletéből született. Az előre kódolt adást és egy képet sugárzó adót nagy várakozással figyelték a földi rádiósok, ám a beszámolók szerint jele igen gyengén fogható volt. A szkafander-műhold sorsa nemsokára így is úgyis beteljesedett volna, néhány hét múlva belezuhan a Föld légkörébe, ahol elég. A szakértők véleménye szerint a kísérlet relatív sikertelenségéért valószínűleg az adó akkumulátorai tehetők felelőssé, vélhetőleg nem bírták az űrben jellemző extrém hideget.