Mennybemenetel vagy túlélés? (I.)

Fekete Gizella, 2006. március 12. 13:40

Ahhoz, hogy az információs társadalom felé vezető úton ne tévelyegjen annak állítólagos haszonélvezője, az ember, a sokat hangoztatott lelkesítő jövőképen túl nem árt szembenézni a bennünk tornyosuló félelmekkel. Ezeket megértve és ahol lehet, orvosolva legalább mi magunk, a gazdasági, a civil, a politikai és a tudományos élet szereplői nem válunk a fejlődés gátjává.

Összeállításunk cikkeiben a problémákat, esetenként azok megoldását is látó szakértőkkel együtt gondolkodva igyekeztünk kideríteni, hogy milyen jövő vár ránk, hol vannak a töréspontok, s vajon ezek összeforrnak-e, egészséges lesz-e a sokak által várt, mások által viszont távolságtartással s nem kevés félelemmel fogadott információs társadalom.

Mivel különösen fontosnak érezzük, kiemelt figyelmet fordítottunk a társadalmi, gazdasági, tudományos, közigazgatási és politikai területek összefüggéseire, a ma távolságtartással kezelt hosszú távú tervezési, stratégiai kérdésekre, illetve az információs társadalomnak a felső- és felnőttoktatást, valamint a foglalkoztatást alapjaiban megrengető hatásaira.

Mielőtt a különböző területek szaktekintélyeinek nézeteit megismernénk, esetenként ütköztetnénk, egy közelmúltbeli, a témát s az NFT2 elképzeléseit középpontba helyező kerekasztal-beszélgetésen elhangzottakról adunk rövid összefoglalót. Azt reméljük, hogy az ott megszólalók pozitív gondolatai, valamint aggodalmai és kételyei ismeretében összeállításunk cikkei segítenek az együttműködés, a helyes célok érdekében működtetett kapcsolatok szükségességének felismerésében, s jó irányba terelik a ma még kicsit bizonytalan lépéseket.

Középpontban az ember

A Pannonhalmi Bencés Főapátságban január elején tartott harmadik Középpont Fórum résztvevői az emberközpontú XXI. század kihívásairól vitáztak. A neves társadalomkutatók, filozófusok, művészek, közéleti személyiségek és politikusok részvételével folyó kerekasztal-beszélgetésen a 2. Nemzeti fejlesztési terv legfőbb elvei, alapgondolatai szolgáltak a vita alapjául. Baráth Etele tárca nélküli miniszter a 2007 és 2013 közötti fejlesztések kapcsán az oktatást, a tudást, valamint a fizikai hozzáférések, elérések okán a közlekedést tartotta fontosnak megemlíteni. Ezeken túl a felsoroltak mindegyikére visszaható gazdasági környezet fejlesztését s ahogy már évek óta, a kkv-k felzárkóztatását emelte ki. A kapcsolatok, együttműködések, egymásra hatások fontosságára példaként a vállalatok és az oktatás kutatás-fejlesztésben rejlő együttműködési lehetőségeit, valamint az eredményeknek a kis- és középvállalatok sikerére gyakorolt közvetett hatását hangsúlyozta.

A gazdaság ugyanakkor csak eszköz, tette hozzá a miniszter, az emberi lét egyik legfontosabb eszköze, így az említett terv megvalósulásának végső célja a jobb életfeltételek, jobb körülmények közötti magasabb minőségű, kiegyensúlyozott emberi élet. A stratégia végrehajthatóságát az abba közvetlenül nem beépíthető tényezők közül jelentősen befolyásolja habitusunk, mentalitásunk, kulturáltságunk, mint ahogy az egyéni és közösségi normák is. Baráth Etele szerint megfelelő feltételrendszerrel, a társadalom önmozgásában bízva, ezek megfelelő irányú fejlődése is biztosítható. A beszélgetésben részt vevő Hankiss Elemér viszont, felcserélve a sorrendet, a fejlesztés legfontosabb feladataként az emberi tényező átalakítását jelölte meg. A felvázolt, körülbelül 300 milliárd forintos költségvetésű program céljai között az együttműködési készséget előnyösen befolyásoló közösségi terek fejlesztését, az önmagán segítő, „self-help" szemlélet terjesztését, a társadalomnak a külföldről érkező tudás és munkaerő előtti megnyitását, illetve az új információk felvételi képességének fokozását említette, a nyelvoktatás fontosságát külön kiemelve.

Összeállításunk első két cikkében – sok negatív felhanggal, de a kiutat is felvillantva – az oktatás, kiemelten a felső- és felnőttoktatás kérdésével, illetve az információs társadalom által ébresztett kételyek mellett annak pozitív hatásaival, a nálunk még kihasználatlan lehetőségekkel foglalkozunk. Majd az együttműködési problémákat és azok orvoslásának lehetőségeit taglaló írások után a hazai nemzeti fejlesztési tervek anomáliáiról, az EU-ban megszokottól eltérő negatív gyakorlat mellett a jó irányú elmozdulás lehetőségeiről polemizálunk a tanácsadókkal.