Itt az ENSZ főtitkárának is van ideje egy személyes megnyitóra, mielőtt valahol Szerbiában köszöntené a Föld hatmilliárdodik lakosát, a magyar sajtó pedig Katona Kálmán szemével nézi a kiállítást: öles tudósításokban adják hírül a napilapok, hogy mit látott miniszterünk az eseményen, mert az újságíró az ő genfi sajtótájékoztatójára ment el, nem pedig a PSInetére, a 3Coméra vagy a másik 40-ére, amelyek szakmai témákkal untatták volna a sajtót. A Telecom politika, Genfben dőlnek el a szabványok és szabályozási kérdések, miniszterek lobbiznak, és minisztereknél lobbiznak a következő évek gazdasági-társadalmi környezetének meghatározó sarokpontjaiért, s ami itt eldől, az újabb négy évre meghatározza, hogy ki lesz még gazdagabb, és ki marad szegény.

Egymásra utalva

Ha az ember bemegy a pavilonokba, négy-öt emeletes irodaházakat lát a standok helyén, ahol az építmények külső falain panorámaliftek emelkednek vagy süllyednek, maguk is illusztrálva a gyorsan változó helyzetképet. Ha valaki túl homogénnek érzi standja négyzetméterenként sok ezer dollárba kerülő mélykék üvegfalát, akkor vetítőgépekből folytonosan mozgó buborékokkal szórja teli, amely így még látványosabb (és drágább) a festett buborékoknál. Ez a marketinggépezet nem szólhat a termékeknek, mert azokról éppenséggel elvonja a figyelmet. A kormányoknak, az ENSZ-nek, a politikának szól, s a kormányok, az ENSZ, a politika nem győzi viszonozni az udvarlást: érdekházasság a javából, a kiállítóknak szükségük van a szabályozók kedvező alakítására, a politikusoknak szükségük van a világ gazdasági erejét alapvetően meghatározó cégekre.

Azt gondolja a kedves olvasó, hogy túlzás egy standot irodaháznak nevezni? Például az Alcatel standja - s ez nem is a legimpozánsabb, csupán a legnagyobb - 1300 négyzetméteres... Vízszintesen. Azt meséli svájci újságíró barátom, hogy ezek a cégek három hónappal korábban kibérelték a területet, s elkezdtek építkezni... Kicsinyes magyar gondolkodással a Compfairre gondolok, arra, hogy a vásárvárosban előtte két héttel, utána két héttel más kiállításokat rendeznek, hogy a fenébe is lehetne a Compfairt három hónapig építeni... "Már hogyne lehetne - mondatja a svájci gondolkodásmód -, ha a Compexpo a többi kiállítás rendezője helyett előre megvenné a területet és az időt, s azt eladná kiállítóinak."

Hát igen. Vagyis térben és időben nincs itt felső határa a pénznek, s aki teheti, ezt mutatja. A magyar Hungarocom, amely azt hitte, hogy egy szakmai kiállításra jött, egy sátorban kap helyet, ezt hívják nyolcas pavilonnak, a Palexpo és a repülőtér mellett felépített új hangár belmagassága kell a toronyházaknak, a legnagyobb informatikai cégeknek, amelyeknek minden jöhet, ami "gut und teuer", ami belefér. Igen, informatikai cégek, sőt azt is mondhatnám, számítástechnikaiak. 12 éve még csak távközlési vállalatok állítottak ki Genfben, nyolc éve fedeztük föl először, hogy szivárog be a számítástechnika. Négy éve már a Netscape elnökének előadása volt a sláger. Az internet mint jelszó teljesen egyenrangú kiállítókká tette a hálózatos, illetve a hardveres/szoftveres cégeket, s ma egyértelműen ezek vezetnek. A Compaq, a HP, az Oracle és az Infomix hangsúlyosabb résztvevő, mint mondjuk a France Telecom, legfeljebb a mobilkommunikációs gyártók és szolgáltatók tudnak maguk számára némi reflektorfényt elcsípni az egyre hangsúlyosabb mobilinternet ürügyén.

Kommunikációs szolgáltatások? Hát igen, ezek közt említhetjük, mondjuk, a Microsoftot: Bill Gates személyesen is fontosnak tartotta, hogy Genfben előadást tartson, és érdekes módon nem a Windows 2000-ről, hanem a harmadik generációs mobilitásról beszélt. Lehet, hogy négy év múlva már az Ericsson, a Nokia, a BT, a DT vagy a Panasonic is kimegy a sátorba, s az IBM, a Microsoft, a Sun, a Cisco és a többiek uralják majd a teret?

Drót nélkül, mégis sebesen

Ha szakmailag ki akarnánk fejezni az idei genfi Telecom hozadékát (már amennyiben erre szükség van, hiszen politika az egész, a hozadék úgyis ott van minden termékbemutatón), akkor most azt mondanánk: WAP. A drótnélküli hozzáférés protokollja. És ez nemcsak azt jelenti, hogy a harmadik generációs mobiltelefonokkal már teljes értékűen, színesben tudunk böngészni, vagy akár IP-s átvitelre épülő videotelefon-beszélgetést lebonyolítani, hanem azt is, hogy szinte minden eszközbe beépülhet az internetre csatlakoztatott mikroprocesszor, s akár az autónk, akár a frizsiderünk kihívhatja magától a szerelőt, ha a távdiagnosztika és a távjavítás nem megy...

A mobilinternet mai legfőbb akadálya, a behatárolt sávszélesség is lassan már a múlté, a holnap GSM-je akár 2 Mbps-os sávszélességet kínál. A sávszélesség persze a hagyományos telefon esetében is jelszó, az ISDN-t lassan elavultnak lehet tekinteni, minden telefonszolgáltató ADSL technológiát ajánl, 25-szörös növekedést ígérve a vonalak áteresztőképességében. Trendként megfigyelhető a korábban csak PC-Card modemen és GSM-telefonon keresztül internetes kapcsolatra lépő mobiltelefonok és tenyérszámítógépek egyre nagyobb mérvű integrációja. A korát annak idején megelőző, és ezért nem túl sikeres, Nokia Communicator után itt vannak az új generációs kommunikátorok, kommunikáló palmtopok, és feltehetően ezek most már meghódítják a világot.

Legalábbis a világnak azt a felét, amelyiknek pénze van... Ahogy elnéztem a standokat, a két főre 70-100 svájci frank alatt megúszhatatlan ebéddel egybekötött kisebb üzleti tárgyalásokat, az egyik távközlési vállalat elnökére várakozó nyolcméteres Rolls Royce limuzint, a fényűző esti fogadásokat és akár a termékek luxusfunkcióit - a világ másik fele se a szakmát, se a politikusokat nem érdekli...