1. Az EnterNet állítása:

„(…) a Magyar Telekom területen élő fogyasztók az elmúlt 4 évben folyamatosan olcsóbban juthattak ADSL-hez, mint az Invitel területen élő fogyasztók.”

Ez az állítás egyrészt valótlan, másrészt alkalmas a fogyasztók megtévesztésére és az Invitel hírnevének csorbítására, az Invitel díjai ugyanis az elmúlt években mindig a legolcsóbbak közé tartoztak, ráadásul kedvező árait mind a Magyar Telekom Rt., mind pedig a saját szolgáltatási területén élők számára egyaránt elérhetővé tette. Az Enternet egyébként – szándékosan vagy szakmai hiányosságok miatt – következetesen összekeveri a nagykereskedelmi ADSL hozzáférés díjait a kiskereskedelmi ADSL internet végfelhasználói díjaival. Az ADSL internet végfelhasználói díjának ugyanis csak egy eleme az ADSL hozzáférési szolgáltatás, melyet az Invitel nyújt. Az internet szolgáltatással kapcsolatos többi költséget az EnterNet építi be a szolgáltatás díjába: azaz a végfelhasználói árat az EnterNet, és nem az Invitel határozza meg.

Annak, hogy a Magyar Telekom területén gyakrabban hirdetnek meg jelentős árengedményt biztosító akciókat, a fő oka az, hogy ott nagyobb számú szolgáltató verseng az előfizetők kegyeiért, s ezek némelyike hajlamos átmeneti veszteséget is elviselni a piacszerzés érdekében. A szolgáltatók egyébként - logikus módon - elsősorban a Magyar Telekom országosan 80%-ot kitevő piacát támadják, míg az Invitel 10%-os piacát kevésbé tekintik üzleti szempontból vonzó befektetési helyszínnek.

Az Invitel soha nem állította, hogy a legolcsóbb internet szolgáltató lenne, célja nem is ennek a pozíciónak az elérése, hanem az, hogy ár/érték viszonylatban a legjobbat nyújtsa ügyfelei részére. Éppen ezért figyel arra, hogy ne csak árban legyen versenyképes, hanem a bekapcsolás gyorsaságában, az ügyfélkiszolgálásban és a problémakezelésben is többet, jobbat adjon versenytársainál. Ez a filozófia vezérli nemcsak a kiskereskedelmi, hanem a nagykereskedelmi ajánlatainak kialakításakor is.

Félrevezető az is, hogy az EnterNet az Invitel nagykereskedelmi ajánlatát a Magyar Telekom ajánlatával úgy veti össze, hogy azok különbségeit nem hangsúlyozza. Az Invitel nagykereskedelmi árai kis mértékben azért magasabbak annak árainál, mert abból adódóan, hogy nyolcad akkora területen (tehát sokkal kevesebb felhasználó számára) kellett kiépítenie az ADSL-hez szükséges infrastruktúrát, fajlagos költségei magasabbak.

A két szolgáltató nagykereskedelmi árai azért sem hasonlíthatóak össze, mert a fentieken túl eltér az árképzésük is: a Magyar Telekom előzetes mennyiségi vállalás alapján biztosít kedvezőbb árakat (a vállalt mennyiségtől való elmaradás esetén viszont kötbért kell fizetni), míg az Invitelnél utólagos elszámolás történik.

2. Az EnterNet állítása:

„(…) 2002 nyarától az Invitel (korábban Vivendi) az ADSL nagykereskedelmi szabályozás jogi kiskapuit kihasználva az EnterNet részére kizárólag veszteségesen tette lehetővé az ADSL értékesítését.”

Az állítás alapvetően téves, hiszen az ADSL nagykereskedelmi piac jelenleg nem szabályozott, a nagykereskedelmi árakat 2004-ben és 2005-ben is a piaci viszonyok határozták meg.

Az EnterNet 2002. óta több jogi eljárást kezdeményezett az Invitel ellen. A hatóság és a bíróság minden esetben az Invitel álláspontját fogadta el. A határozatok szerint az Invitel Rt. alapvetően mindvégig jogkövetően, az együttműködés szabályainak megfelelően járt el – nemcsak jogi, hanem szakmai és etikai szempontból is.

Minden alapot nélkülöz, hogy az Invitel – akár korábban, akár jelenleg – olyan nagykereskedelmi ajánlatot adott volna, amelyek az EnterNetet az ADSL szolgáltatás veszteséges továbbadására kényszerítené.

A valóság ezzel szemben az, hogy az EnterNet 2005 januárjában az ADSL nagykereskedelmi szerződés módosítását kezdeményezte. Ennek az Invitel határidőben eleget is tett: az EnterNet kérésének és az NHH Tanácsa határozatának megfelelően olyan díjstruktúrát dolgozott ki, mint amilyet a Magyar Telekom is alkalmaz. Ennek ellenére az új hálózati szerződést az EnterNet a mai napig nem írta alá.

Említést érdemel az is, hogy az EnterNet évek óta szolgáltat az Invitel területén, akárcsak a T-Online, mégpedig azonos nagykereskedelmi feltételek mellett.

Az EnterNet közleménye nem említi azt a tényt, hogy az Invitel több mint fél éven át annak ellenére biztosította részére a nagykereskedelmi akciókat, azaz kedvezőbb árakat, hogy az EnterNet nem írta alá a hálózati szerződést. (A hálózati szerződést a hatályos jogi szabályozás szerint kötelező írásba foglalni, az annak keretében nyújtott szolgáltatások ráutaló magatartással nem vehetők igénybe.)

3. Az EnterNet állítása:

„(…) a hatóságok nem léptek fel az Invitel monopóliumra való törekvése ellen, és nem
oldották fel a nyilvánvalóan versenyellenes helyeztet.”

Ez az állítás valótlan. Az Invitel ADSL nagykereskedelmi szolgáltatását az NHH két alkalommal, az EnterNet által kezdeményezett jogvitás eljárás keretei között, a GVH pedig – szintén az EnterNet kezdeményezésére – versenyfelügyeleti eljárás keretében vizsgálta.

A GVH az Invitel magatartását jogszerűnek találta és megállapította, hogy az Invitel semmilyen versenyjogi szabályt nem sértett, éppen ellenkezőleg: kiskereskedelmi árai a fogyasztók számára kedvezőek voltak. Az EnterNet a GVH határozatát is megtámadta, azonban a Fővárosi Bíróság a támadott GVH határozatot első fokon helyben hagyta.

Az Invitel tudomásul veszi és elfogadja, hogy versenytársai a piaci pozíciók erősítése érdekében, a korrekt verseny keretei között védik és gyarapítani akarják ügyfélbázisukat. Az EnterNet érzelmekre alapozó, tényszerűséget nélkülöző nyilatkozatai azonban ezt a határt túllépik, és amennyiben ezzel a magatartásával nem hagy fel, az Invitel élni fog a rendelkezésére álló jogi és egyéb eszközökkel."