A japán, kínai és tajvani nemzetközi együttműködéssel létrejött hálózat emberei az NEC konszern embereinek kiadva magukat meggyőzték a gyárak vezetőit, hogy NEC termékeket gyártsanak hivatalos szerződések alapján. A gyárak menedzsmentje azt hitte, hogy bérmunkát folytat az NEC-nek, miközben valójában ipari méretű hamisításban segédkeztek. Így még a felháborodott NEC is elismerte, hogy a hamisítványok általában egész jó minőségűek voltak. Az NEC vezetői névjegykártyáival megjelenő ál-megrendelők sehol nem ütköztek komoly akadályba.

Ez önmagában sem kis teljesítmény a szervezett bűnözés történetében, ám a pofátlanság csúcsa, hogy a szervezet saját modelleket terveztetett, és dobott piacra NEC termékekként, hamisított garancialevéllel, és használati utasítással. A csoport vagy 50 különböző eszközből álló termékskálát forgalmazott, köztük MP3 lejátszókat, PC-kiegészítőket, sőt komplett házimozi rendszert is. Az ügylet legalább 2004-re nyúlik vissza, és bár az NEC meglehetősen szűkszavú az esettel kapcsolatban, annyit elárultak, hogy végül felfogadott magánnyomozók révén göngyölítették fel az ügyet, és letartóztatták a szervezet vezetőit.