Igaz, a szinte kivétel nélkül angolul készülő szoftverek különböző nyelvekre történő átültetése, vagyis a honosítási iparág nem nagy múltra tekint vissza, de a számítógépekhez való hozzáférés többé már nem az egyetemi fellegvárakban dolgozó rendszergazdák, kutatók és fejlesztők kiváltsága. A PC és programja nemcsak mindennapi munkaeszköz és szórakoztatóberendezés immár, hanem egy forradalmian új médium, az internet vevőkészüléke is egyben.

Persze a honosítással foglalkozó szakemberek tiltakoznának, ha csak fordításnak neveznénk tevékenységüket. Ahhoz, hogy egyáltalán hozzá lehessen kezdeni, először külön kell választani a hely- és nyelvspecifikus elemeket a független kódot tartalmazó részektől. Az ezzel foglalkozó "globalizáció" után lehet módosítani a programban a megfelelő elemeket, tekintettel az adott környezet nyelvi, kulturális és regionális jellegzetességeire. A konkrét fordítás csak részfeladat, emellett a szoftverfejlesztőknek a kultúrában és a technikában rejlő különbségeket is át kell hidalniuk.

Jellemző például az eltérő dátum- és időformátum, mert ugyan megértjük mi az idei Mikulást a 06/12/99 számsorból is, de ismerősebb nekünk a 99.12.06. Problémát okoznak az úgynevezett gyorsbillentyű-kombinációk is. Például eredetiben a "Tools" menüt a kezdőbetű alapján Alt+t beütésével választhatjuk ki, a magyar változatban ezt is át kellett írni az "Eszközök" nyomán Alt+e formára. A magyar szövegek rendszerint hosszabbak az angolnál, ezért gyakran előfordul, hogy a kötött méretű címkehelyen nem fér el a magyar megfelelő.

Bizonyára nem vehető zokon, ha a honosítással foglalkozók olykor tudathasadásos állapotba kerülnek (nagy mennyiségben ártalmas lehet az idegen nyelvű szakkifejezés), ezért olykor éppen a tevékenységükkel kapcsolatos elnevezéseket nem magyarosítják. Honosítás helyett gyakran lokalizálást említenek, a globalizációt és az "internacionalizálást" meg sem próbálják lefordítani.

Rendszeresen ilyen és ehhez hasonló kérdésekkel foglalkoznak a LISA (Localisation Industry Standards Association) konferenciáin, amelyek következő fórumát Budapesten rendezik meg, december 8. és 10. között. Az új "üzletág" nemzetközi szervezetét 1990-ben alapították Svájcban, nonprofit szervezetként. Jelenlegi 130 tagja között megtalálhatók a legjelentősebb szoftverfejlesztő, hardvergyártó és honosító vállalatok, de az információtechnológiához kapcsolódó egyéb területekről is egyre többen csatlakoznak a szervezethez. Az egyetlen magyar tag az Ablaksoft Kft., de természetesen több, jelentős magyarországi érdekeltséggel rendelkező vállalat is a szervezet tagja.

Az alig egy évtizeddel ezelőtti indulást követően a honosítási tevékenység már több milliárd dolláros iparággá nőtte ki magát. A hangsúly ma azon van, hogyan csökkenthetők a költségek, és hogyan javítható a minőség. Ez különösen nehéz akkor, amikor a honosítás az új szoftverek kifejlesztésével szinte párhuzamosan történik, s egy utólagos módosítás a már elvégzett fordításokban is javítást kíván.

A LISA évente négy fórumot szervez, amelyeken az adott földrajzi és kulturális környezet aktuális problémái kerülnek előtérbe. Az idén megfordultak már Bostonban, Sanghajban és Montereyben. Azt túlzás lenne elvárni, hogy decemberben Budapesten a világ egyik legnehezebbnek tartott nyelve, a magyar honosítási sajátosságait elemezzék, de az bizonyosra vehető, hogy napirendre kerülnek a közép- és kelet-európai térség általános elméleti és gyakorlati problémái.

A plenáris ülések, a munkaszervezési, technológiai és technikai kérdéseket taglaló munkacsoportok, a vitafórumok és a különböző esettanulmányok olyan témaköröket érintenek majd, mint az európai sikertörténetek és a közép-európai honosítás tanulságai, a FÁK-országok, a Közel-Kelet és a balti államok kibontakozó honosítási ipara, a honosításba történő befektetés kérdései, valamint a többnyelvű szerzőiség a szoftverfejlesztés és az e-business világában.

(A fórumról és a szervezetről további információk találhatók a LISA honlapján: www.lisa.unige.ch.)