A középagy colliculus inferior (alsó ikertest) nevű része felelős a különböző hangok azonosításáért és feldolgozásáért. A rendkívül komplex felépítésű agyterületben találkoznak össze és kerülnek együttes feldolgozásra a fülből érkező információk a hangok különböző összetevőiről. A kutatást vezető Dr. Adrian Rees a brit lapnak kifejtette: ha sikerül egy eléggé valósághű modellt készíteni, akkor segítségével a tudomány többet megtudhat a hallás folyamatáról, mint amire a jelenlegi mechanikus és elektronikus eszközök lehetőséget nyújtanak.

Mint elmondta, a ma létező számítógépes hangfelismerő rendszerek számára a legnagyobb kihívást a hangoknak a háttérzajtól való megkülönböztetése jelenti. Míg a gépi beszédfelismerés viszonylag jó eredményeket produkál csendes környezetben, egy zajos partin, ahol egyszerre több ember összemosódó hangjából kell egyet kiszűrni, már kudarcot vall. Nem úgy az emberi agy, mely meglepően könnyen képes ugyanerre a feladatra. A folyamatot az teszi nehézzé, hogy a legtöbb hanghatás, beleértve a háttérzajt is, egyszerre több, különböző frekvenciájú részből tevődik össze és ezek az egyes elemek nem különülnek el élesen, hanem átfedik egymást – ismertette a kutató.

A rendszer hardveres hátterét egy másik brit egyetem, a szintén észak-angol University of Sunderland számítástechnikai és technológiai karának egy kutatócsoportja fogja fejleszteni. A hároméves kutatási program idén júliusban veszi kezdetét. Rees a lapban rámutatott, hogy a kutatás eredeti célja ugyan az agy működésének pontosabb megismerése, hosszabb távon azonban a technológiát számos ipari és egészségügyi alkalmazásban is lehet kamatoztatni. Lehetővé teheti például a zajos környezetekben is működő hangvezérlésű eszközök kifejlesztését, vagy a hallókészülékek egy újabb generációját alapozhatja meg, mely hűebben tükrözi az emberi agy hangfeldolgozó folyamatait. (A The Engineer nyomán)