Szerte a világon egyidejűleg több ezer televíziós csatorna próbálja meg a képernyők elé szögezni a nézők százmillióit, másodpercenként csörrennek meg a telefonok milliói, percenként több mint két tucat új honlap kerül ki az internetre. Az információs csatornák manapság úgy hálózzák be a térképeket, mint az ipari forradalom idején a vasútvonalak: ahol a vonalak rengetegében már csak egy sötét pöttyöt látni, nos, az a világ fejlettebb vidéke, amely területet pedig elkerülik a kommunikációs hálózatok, az bizony más szempontból is eldugott porfészeknek számít. Finnország kietlen vidékeinek lakói a hálózatoknak köszönhetően ma már egy másodperc alatt be tudnak kapcsolódni a fejlett világ vérkeringésébe. A legnagyobb téli hidegben is könyvtárat tudnak látogatni az otthon kényelmes melegében, ha mégis meghűlnének, akkor orvosukkal konzultálhatnak a világhálón. Íróasztalukról ügyeket tudnak intézni hivatalokban, bankokban, és a távmunkának köszönhetően még munkahelyükre sem kell mindennap bejárniuk. Számukra valószínűleg már nem kérdés, hogy az információs társadalom korának gyermekei.

Annak az információs társadalomnak, amelyben a megszerzett információ, vagyis tágabb értelemben a tudás a legfontosabb hatalom, aminek következtében a gazdaság legfontosabb húzóerejévé azok az iparágak válnak, amelyek magukat az információkat közvetítik. Az információs technológia mindeddig önálló életet élő részei - a számítástechnika, a telekommunikáció, a médiaipar - mostantól összemosódnak, egyre kibogozhatatlanabbul összefonódnak, vagyis konvergálnak, és a globális piac mamutjaiként gyűrik maguk alá azokat, akik útjukba akarnak állni.

Az információs technológia fénysebességgel fejlődik, miközben akarva-akaratlanul mi magunk is az információs társadalom részévé válunk. Magyarországon hárommillióan vagyunk telefontulajdonosok, félmillióan rendszeresen internetezünk. A Sulinet program keretében az ország összes középiskolája rácsatlakozott a világhálóra, és lassan már százra nő azoknak a teleházaknak a száma, ahol főként a kistelepülések lakói kapnak hozzáférést a hálózati információkhoz. Ezen a héten immár a harmadik mobilszolgáltató kezdte meg működését, tucatnyi kábeltévé-társaság és más szolgáltató várja a Matáv monopóliumának 2002-es lejártát. Egy tízmilliós országban egy-egy népszerű tévésorozatot egyszerre két-három millióan nézünk. Az Európai Unióban arra számítanak, hogy az audiovizuális ipar piaca a következő 10 évben 70%-kal növekszik.

Ez az információs társadalom, és ennek fejlettségi szintje nem mindenütt azonos, s természetesen nemcsak hasznos következményei, hanem káros vadhajtásai is láthatóvá válnak. Hogy csak egyetlen adatot említsünk az információs társadalom egyik, sokat emlegetett veszélyének, a kulturális szakadék elmélyülésének alátámasztására: egy idei kutatás szerint Magyarországon az anyagi helyzetnél, a lakóhelynél, sőt még az iskolázottságnál is meghatározóbb az apa iskola végzettsége abban, hogy egy fiatal aktív internetezőnek számít-e, vagy sem.

Ahhoz, hogy az információs társadalom előnyeit és hátrányait értékelni tudjuk, hogy esetlegesen összehasonlítást tudjunk végezni az egyes országok között, egységes nemzetközi adatbázisra van szükség. Ezt ismerte fel az Európai Unió brüsszeli bizottságának Információs Társadalom Fejlesztő Irodája (ISPO), amely 1997 elején elindította az Információs Társadalom Európai Kutatása (ESIS) elnevezésű programot. Ennek célja, hogy leltárt készítsen mindazokról a projektekről, amelyeket az információs társadalom fejlesztése vagy népszerűsítése érdekében indítanak, beleértve a nemzeti szintű kormányzati projekteket, a hálózati szolgáltatók és más gazdasági társaságok fejlesztéseit, valamint a civil szervezetek programjait. A leltár valamennyi adata az összes partnerország számára nyilvános, és további feldolgozásra felhasználható.

Az Európai Unióban tehát már két évvel ezelőtt megkezdődött az adatgyűjtés, idén viszont már Magyarország is bekapcsolódott a munkába, miután az Európai Bizottság úgy döntött, hogy a programot kiterjeszti Közép- és Kelet-Európa, valamint a mediterráneum országaira is. Az unió partnerségi pályázatát Magyarországon a Budapesti Műszaki Egyetem keretében az UNESCO támogatásával működő Információs Társadalom és Trendkutató Központ nyerte el, és így létrehozta az ESIS Magyar Irodát. Ez az iroda célul tűzte ki, hogy egyrészt - a magyar érdekeket messzemenőkig szem előtt tartva - megbízható és magas színvonalú partnere lesz az Európai Bizottságnak, másrészt pedig meghatározó koordinátorává válik az információs társadalom szereplőinek Magyarországon. Ez azt is jelenti, hogy az ESIS Magyar Iroda igyekszik utolérni, és leltárba venni az információs társadalommal összefüggő valamennyi hazai projektet és szereplőt, továbbá igyekszik közös pályára terelni mindazokat, akik akár a tudomány, akár a közigazgatás, akár a gazdasági élet, a civil szféra vagy éppen a sajtó területén cselekvő részesei lehetnek az információs társadalom építésének.

Ennek részeként szervezte meg az iroda Az információs társadalom társadalmasítása című műhelykonferenciát. A résztvevők ezúttal elsősorban a tudomány, a sajtó és a civil szervezetek részéről veszik számba azokat a lehetséges lépéseket, amelyek hozzásegíthetnek ahhoz, hogy minél szélesebb rétegek kapcsolódjanak be az információs társadalom tudatos építésébe. A társadalom bevonása (vagyis a folyamat "társadalmasítása") lehetőséget nyújt arra, hogy az ország ki tudja használni az információs társadalom nyújtotta kitörési alkalmakat, lehetőséget ad a nemzeti érdekek erőteljesebb érvényesítésére, a folyamatok fokozottabb ellenőrzésére, valamint arra, hogy közösen hárítsuk el a társadalmi és gazdasági veszélyeket (kulturális szakadék elmélyülése, lobbicsoportok térnyerése az információs technológia kihasználásában, az ország kiszolgáltatottsága a globális piacnak).

Az Európai Unió programja összességében tehát újabb esélyt ad Magyarországnak arra, hogy kiemelkedő színvonalú kulturális és tudományos hagyományaira támaszkodva megfellebbezhetetlenül felzárkózzon a világ legfejlettebb régióihoz, a tudás alapú gazdaság növekedésének köszönhetően. Az ESIS ennek érdekében arra törekszik, hogy a kutatási projekt segítségével új programok induljanak, a résztvevők kicseréljék tapasztalataikat, a politikacsinálók kezébe megbízható navigációs eszköz kerüljön, és végül, de nem utolsósorban az információs társadalom tudatos építői nyilvánossághoz jussanak.