A világon az első robot által okozott haláleset 1981-ben történt, amikor egy japán gyárban egy munkást gondatlansága miatt egy ipari robotkar egy csiszológépbe taszított. Azóta számos, robotok használatához kötődő baleset történt: tavaly egyedül Nagy-Britanniában 77 ilyen sérülést regisztrált a szigetország Egészségügyi és Munkabiztonsági Bizottsága. Szakértők szerint a közeljövőben emelkedni fog a hasonló balesetek lehetősége, ahogy a robotikus eszközök száma ugrásszerűen nőni fog az otthonokban és munkahelyeken. Az ENSZ Európai Gazdasági Bizottsága egy tanulmánya szerint 2002-ben a háztartási és kisegítő robotok száma megháromszorozódott, majdnem túlnőve az ipari robotok nagyságrendjén. 2003 végén több mint 600 000 robotporszívó és robotfűnyíró volt használatban, és számuk előrejelzések szerint a jövő év végére négymillióra emelkedhet. Emellett japán cégek olyan humanoid robotok fejlesztésében versengenek, melyek az öregedő lakosság ellátását szolgálják, míg a dél-koreai kormány azt a célt tűzte ki, hogy 2020-ra az ország minden háztartása rendelkezzen robottal – foglalta össze a brit gazdasági lap.

Henrik Christensen, az Európai Robotikai Hálózat (EURON) koordinátora és a nemzetközi robotetikai kutatócsoport tagja szerint most kellene elkezdenünk a robotok használatával kapcsolatos biztonsági és etikai irányelvek kidolgozásán gondolkodni. Megengedhető-e olyan robotok otthoni használata, amelyek halálosan megsebezhetnek egy embert? Kit terhel a felelősség, ha egy robotvezérlésű vadászgép rendszerhiba következtében ártatlan polgárokra nyit tüzet? Engedélyezhető legyen-e az olyan robotikus szexbábuk forgalmazása, amelyek gyerekekre emlékeztetnek? A svéd szakértő úgy véli, hogy néhány éven belül ezekkel a kérdésekkel találjuk magunkat szemben.

Eddig kevés olyan intézkedés született, melyek az ember védelmét szolgálják robotok jelentette veszéllyel szemben, ami nem meglepő, ha figyelembe vesszük, hogy alig egy éve létezik a „biztonságkritikus számítástechnika” tudománya. Ugyanakkor az utóbbi időben egyre több kutató kezd figyelmet szentelni a problémának – fejtette ki a cikkben Blay Whitby, a brit University of Sussex mesterséges intelligencia szakértője. A biztonságos robotok fejlesztésének egyik lehetséges módja az, ha beprogramozzuk őket arra, hogy kerüljék az érintkezést az emberrel. Giancarmo Veruggio, a genovai Automatikai Intelligens Rendszerek Intézete munkatársa szerint a robotok viselkedésének szabályozása a jövőben egyre nehezebb lesz, mert egyre nagyobb mértékben lesznek képesek önálló tanulásra. Ennek következtében lehetetlen lesz teljes pontossággal előre jelezni a viselkedésüket. További problémát jelent az előre megjósolhatatlan meghibásodások kérdése, ami ellen még a tartalékrendszerek beépítése sem jelent teljes garanciát. Ugyanígy előre kiszámíthatatlanok az emberi viselkedésből származó balesetek – összegezte a lapnak Hirochika Inoue, a Tokiói Egyetem robotikaprofesszora, a Japán Tudománytámogatási Társaság (JSPS) tanácsadója.

Isaac Asimov amerikai tudományos-fantasztikus író 1950-ben megjelent Én, robot c. novelláskötetében megfogalmazott három „robottörvénye” fordulatot eredményezett a populáris kultúra robotábrázolási hagyományaiban. Az autonóm, önös érdekektől vezérelt viselkedésük miatt az emberre veszélyt jelentő gépek képe helyett megjelent az alkotóját feltétel nélkül önmaga elé helyező, azt minden körülmények közt védelmező robot figurája. A szemléletbeli váltást a novellák a következő szabályokkal vezették be: 1.) Egy robot nem okozhat sérülést egy emberi lénynek, vagy nem engedheti meg, hogy az előbbi passzív magatartása miatt az utóbbit kár érje; 2.) Egy robotnak engedelmeskednie kell az emberek utasításainak, amennyiben azok nem ellentétesek az első törvénnyel; 3.) Egy robotnak gondoskodnia kell a saját védelméről, amennyiben az nem ellentétes az első két törvénnyel.

Valamennyire Asimov robottörvényeinek szellemét idézik azok a biztonságtechnikai ajánlások, melyeket a japán kereskedelmi és ipari minisztérium jelentett be májusban az otthoni és irodai robotokra vonatkozóan. Az irányelvek értelmében a robotokon érzékelőket kell elhelyezni, amelyek biztosítják, hogy ne ütközzenek össze az emberekkel; a robotokat puha és könnyű anyagból kell készíteni, hogy ütközés esetén minimális kár érje az embert; továbbá el kell látni a szerkezeteket egy vészkikapcsoló funkcióval.

A nemzetközi robotetikai csoport azonban szkeptikus azzal a gondolattal, hogy a valóságban szükség lenne az Asimov-féle robottörvényekhez hasonló rendelkezések kidolgozására. Inoue szerint a robotoknak is meg kell felelniük a modern termékekre vonatkozó biztonsági feltételeknek, de az kérdéses, hogy ki kell-e dolgozni specifikusan robotokat célzó szabályokat. Colin Angle, a Roomba porszívórobotot gyártó iRobot vezérigazgatója úgy véli, hogy a korábbi víziókkal szemben a jövőben nem az általános célokat szolgáló, önálló tanulásra képes robotok fognak elterjedni, hanem konkrét feladatokat ellátó, viszonylag egyszerű gépek. Másként szólva nem humanoid szolgálók megjelenésére kell számítanunk, hanem arra, hogy különböző típusú házimunkákat ellátó eszközök sokasága fog körülvenni bennünket.

Az egyik legproblematikusabb területet a robotikus szexbábuk jelenthetik – mutat rá a cikkben Christensen, aki szerint az elkövetkező öt év során meg fognak jelenni a szexuális szolgáltatásokat nyújtó humanoid robotok. Ha nem gondoskodunk a terület szabályozásáról, csak idő kérdése, hogy mikor jelenik meg az első kisgyerekről megmintázott szexrobot – véli a szakember. „A pedofília miatt elítéltek érvelhetnek amellett, hogy az ilyen robotokat terápiás célokra is lehet alkalmazni, míg mások ezt azzal vethetik el, hogy az ilyen eszközök rendkívül veszélyes gondolatoknak fognak táptalajt adni” – összegzi a lap. További fontos szabályozási dilemmát jelenthet a jövőben az, hogy egy tanulásra képes autonóm robot tetteiért felelősségre vonható-e annak tervezője. A mai gyakorlatban többnyire igen, de ahogy növekszik a robotok komplexitása, egyre kevésbé lesz egyértelmű a válasz. (A The Economist nyomán)

Forrás: Koine – az InfoPark Zrt. innovációs hírlevele