Ma már nem csak azt tudhatjuk meg az Internet segítségével, hogy milyen irányba fejlődik az információtechnológiai iparág, vagy hogy mi várható a számítástechnika, a telekommunikáció és az Internet területén, hanem az előadók személyes varázsáról sem kell lemondanunk. Ha valaki az olyan show-manek, mint Bill Gates (Microsoft), Eckhard Pfeiffer (Compaq), John Chambers (Cisco) vagy Eric Schmidt (Novell) élő előadására kíváncsi, akkor egyszerűen letölti a videofilmet, és megnézi otthon. Talán még kényelmesebb is, hiszen amikor látjuk, hogy Gates vendége, Kareem Abdul Jabar kosárlabdasztár bemutatja web-oldalait, akkor – ha kedvünk úgy tartja – felfüggeszthetjük a videonézést, és átrándulhatunk a kosárlabdasztárhoz, hogy direktben vegyük szemügyre a site-ot

Persze ahhoz, hogy az említett urak jóízű előadást tudjanak tartani, kell nekik vagy hétezer hallgató a bálteremben, esetleg még több is, hogy el lehessen mondani: be se fértek, s az egész show-hoz is kell egy kétszázezres közönség, amely felvonul ilyenkor a Kongresszusi Központban és a kaszinóváros nagyobb szállodáiban megrendezett informatikai mutatványosok előtt. Így azután ma már a Comdexet szervező Softbank is meggondolja, hogy mit akasszon ki a Hálóra, hiszen ha így gazdagodik az Internet, holnapután elszegényednek a kiállításrendezők. Ma már nem azért szegényes a web-site, mert technikai probléma lenne gazdagítani, hanem azért, hogy ne vegye el a kedvünket a személyes részvételtől. A virtuális világ és a valódi között ma már éppúgy kell keresni az egyensúlyt, mint amikor a meccs tévéközvetítésének jogát árulja egy egyesület: ha közvetítik, népszerű lesz, de ha mindent közvetítenek, nem lesz közönsége…

Miután a valódi és a virtuális Comdex eme megfontolásból egymás kiegészítésére törekszik, magunk is ebben a megosztásban mértük fel a terepet: egy kolléga itthon virtuálisan járta be a www.comdex.com bejárhatatlan fertályait, egy pedig Las Vegasból hozta haza helyszíni tudósítását olvasóink okulására.

A hálószem felkeresése mellett már csak azért is érdemes hús-vér formában is felülni a Las Vegas felé tartó repülőgépre, hogy egy kicsit út közben is ízelítőt kapjunk abból, milyen lesz az informatika Európára – és persze hazánkra – vonatkozó fejlődési trendje. Itt van mindjárt az ülések hátába épített telefon. Az LCD kijelzőkön az egész út során olvashatjuk a telefon használatára buzdító mondatokat, például hogy hívd fel a gyerekeket, hallgasd le a hangpostafiókodat, és persze a lényeg: olvasd el az e-maileket. Csak végighúzzuk a hitelkártyánkat a telefon oldalán, és már beszélhetünk is annyit, amennyit csak tudunk – a tizenöt órás repülőút alatt van rá bőven időnk. Aki a kommunikáció kevésbé költséges formáját szeretné választani, annak számára a tengerentúli és nagyobb európai tranzitvárókban a telefonfülkék mellett Internet-fülkék is hozzáférhetőek. Itt a nagy sebességű csatlakozásokon keresztül nem csak a levelek elolvasására, hanem böngészésre is lehetőség nyílik. Las Vegasba érkezésünk után – még a repülőtéren, az első félkarú rablók mellett – találhatunk egy kólaautomataszerű dobozt, ahonnan napi öt dollárért mobiltelefont bérelhetünk akkumulátorokkal, töltővel és minden egyéb extrával. Hiába, Amerikában a kommunikációs eszközöknek lényegesen nagyobb a használati, mint a presztízsértéke...

Amerikában az Internet varázsa már elmúlt – ez az eszköz is bekerült a mindennapi telekommunikációs megoldások közé. Ma már nem csodálkozunk azon, ha a helyi tömegközlekedési vállalat buszmegállótábláján is egy web-címet találunk (kíváncsi vagyok, mikor látom ugyanezt a budapesti 7-es busz megállójában), és a tilosban parkolásért osztogatott büntetőcédulán is feltüntetik a bírságoló társaság URL címét. Szintén az informatika fejlettségére utal az, hogyha netán nagyvonalúan elfelejtjük rendezni a tartozásunkat azzal, hogy hajtsák be, ahogy tudják, akkor nagy meglepetésben lesz részünk – legközelebb, amikor az USA-ba látogatunk, már a repülőtéren kérni fogják az azóta kamatokkal jócskán megnövelt bírságot.

Ma tehát már minden amerikai család és vállalkozás használja az Internetet, viszont egyelőre még kevesen büszkélkedhetnek azzal, hogy a Világhálózat döntő mértékben hozzájárult anyagi gyarapodásukhoz. Las Vegasban a legjobb luxusszállodákban is 50-60 dollárért tölthetünk el egy éjszakát, és egy jó nevű étteremben sem kell fejenként 5-6 dollárnál többet költenünk egy igazán kiadós ebédre vagy vacsorára. Akár szociális juttatásként is felfoghatnánk mindezt, ha nem tudnánk, hogy az étteremig nagyjából 1000 rulettgép, félkarú rabló és pókerasztal mellett kell elmennünk. Kevesen állják meg, hogy ne dobáljanak be néhány dollárt a gépekbe. Nos, a mézesmadzagot a virtuális világban is elhúzták az orrunk előtt az ingyenes szolgáltatások formájában. A jelentős beruházások megtörténtek, de senki ne gondolja, hogy szociális szempontok motiválták az üzletembereket. Kőkemény gazdasági számítások előzték meg az internetes fejlesztéseket. Az Írás azt mondja, ideje van a vetésnek, s ideje van az aratásnak. Nos, akik eddig vetettek, most elérkezettnek látják az időt, hogy arassanak végre, beszedjék az eddig kiadott pénzt, a profittal együtt. Erről (is) szólt a Comdex.

Internet az üzletben – üzlet az Interneten

Az Amerikában is rendkívül konzervatív bankok megjelenése az Internet-piacon azt jelenti, hogy ma már semmilyen akadály nem állhat az internetes kereskedelem útjába. A Citibank új online szolgáltatása keretében teljes körű banki szolgáltatásokat vehetünk igénybe a hálózaton keresztül. Egyszerű, bárki számára könnyen átlátható kezeléssel, és persze sorban állás nélkül intézhetjük számlafizetéseinket és befektetéseinket. A www.citibank.com oldalon egyelőre még csak az amerikai ügyfelek élvezhetik a virtuális bank előnyeit. Aki némi emberi kapcsolatra is vágyik, vagy azonnali segítségre van szüksége, annak szinte élőben (real-time) rendelkezésére áll a bank tisztviselője, és vele bárki megvitathatja befektetési vagy egyéb kérdéseit. A DirectAccess segítségével részvényeket is lehet adni-venni, természetesen a legkomolyabb, 128 bites titkosítási algoritmusok védelmének biztos tudatában.

Egyre nagyobb népszerűségnek örvendenek az Internet telephony eszközök – főleg a nemzetközi hívások területén és azokban az országokban, ahol távközlési monopóliumok működnek. Az Interneten keresztül lebonyolított telefonbeszélgetések és faxküldések költsége akár a tizede lehet a hagyományos távközlési díjaknak. Igaz, a megfelelő minőséghez elengedhetetlen a nagy sávszélesség, ez pedig ugye növeli a szolgáltatás költségeit. Vagyis lassan elérjük a távközlési társaságok díjtételeit. Ez persze egyelőre még nem zavarja a jelenleg ilyen szolgáltatásokat kínáló társaságokat. Nemzetközi hívások lebonyolítására többen is vállalkoztak a Comdexen, a világ több részén elhelyezett Internet telephony szerverek segítségével. A hívás optimális esetben egy helyi beszélgetés áráért eljut a szerverig, onnan az ingyenes Interneten keresztül megy el a következő szerverig. Itt ismét "kijön" a telefonhálózatra, szintén egy helyi hívás áráért. Hasonló szolgáltatás működik a faxok továbbítására is, azzal a nagy előnnyel, hogy egy körfaxot nem kell többször elküldeni – az üzenet duplikálását a szoftver végzi el. Igaz persze, hogy a fax ideje lassan leáldozóban van, hiszen az e-mail ezt a jól bevált eszközt is tökéletesen helyettesíti.

A számítógépek, az Internet és a telekommunikáció egyesülésével már meg is született egy új technológia, a "desktop telephony". Az elektronikus levelezés, a faxok küldése, a telefon- és videokonferencia-hívások fogadása, valamint a hangpostafiókok kezelése egységes módon, számítógépen keresztül történik. A telefonbeszélgetés és a videokonferencia természetesen a legtöbb gyártó esetében hagyományos telefonvonalon és az Interneten keresztül is bonyolódhat.

Mindenki erről beszél...

A Comdexen bemutatkozó új technológiák közül minden kétséget kizáróan a beszédfelismerő szoftverek voltak a legjelentősebbek. Három ismertebb cég mutatkozott be – természetesen mindegyikük amerikai volt, kettő – a Lernout and Haspie és a Dragon Systems – a budapesti ETRE konferencián is prezentálta tudományát. A beszédfelismerő rendszerek általában több mint 50 ezer szót képesek megérteni, és korrigálják az élőbeszéd sajátosságaiból eredő információvesztéseket. Némely rendszer képes a Windows alatti alkalmazások, például a Word vagy az Explorer vezérlésére. Rövidesen várható a tolmácsgépek megjelenése is: a fenti cégek képviselői nem titkolták, hogy komoly előrelépések történtek a tucatnyi legismertebb nyelven történő keresztfordítások megoldására. Ezeket a rendszereket kicsiny, de ugyanakkor nagy kreativitással megáldott vállalatok fejlesztik. Természetesen mindez felkeltette a "nagyok" érdeklődését is; az IBM megvásárolta a technológiát, és ViaVoice Gold néven építette be rendszerébe, a Microsoft pedig egyszerűen megvett két beszédfelismeréssel foglalkozó céget. Közismert, hogy Redmondban már évek óta hiába próbálkoztak e forradalmi technológia megvalósításával, de így most már övék a dicsőség.

A beszédfelismerő rendszer egyébként megjelent az autóban is; az IBM, a Delco, a Netscape és a Sun együtt mutatta be az internetes autó prototípusát, amely nem csak érti a sofőr kéréseit, hanem társalog is vele. Például kérésre felolvassa beérkezett e-mailjeiket, a GPS szerinti helymeghatározás alapján navigálja a sofőrt, vagy ha az jobban szereti maga meghatározni az útirányt, kivetíti a szélvédőre a környék térképét. A sofőr mellett ülő utas saját "képernyőn" léphet ki a Világhálóra, ahol műholdas kapcsolaton keresztül webezhet, tévézhet vagy játszhat. Mindez javarészt már a ma technikája, de azért a szériaautókban még legalább négy évet kell várni a hasonló felszerelésekre.

Nézz a szemembe, s megmondom, ki vagy!

De mit nekünk beszédfelismerés, mondják a szoftverek, amikor az arcáról felismerjük azt, hogy kivel állunk szemben… Az idei Comdex vélhetően legnagyobb "truvája" (A PC Magazine szerkesztői szerint "best of the show", a Byte szerint a legjobbak egyike) a Visionics Corporation szoftvercsomagja, a FaceIT PC 3.0, amely egy személyi számítógépes videokonferencia-rendszer kamarája segítségével képes a géphez odaülő személy száz százalékos azonosítására.

Ez azt jelenti, hogy csak belenézünk a kamerába, és személyes adatbázisainkhoz ettől kezdve csak az tud hozzáférni, akinek a nézése megegyezik a miénkkel. De azt is megoldhatjuk, hogy amikor felállunk a gép mellől, a PC azonnal váltson stand-by üzemmódra, majd amikor a kamera keresőjében újra megjelenik az arcunk, automatikusan aktivizálódjon újra. Természetesen több arc vonásait is lehet tárolni, vagyis különféle jogosultságokkal rendelkező személyeket tárolhatunk el, akiknek azután az arcuk alapján engedélyezi a rendszer a különböző tevékenységeket… (Ha valaki harisnyát húz a fejére, már csak ezért sincs esélye…). Az is fantasztikusan sok mindenre használható, hogy a kamera akkor is lát, amikor magára hagyjuk a gépünket, és a szoftver akár mindenkit "lefényképez", aki odamerészkedik a rendszerünkhöz. Ezek az arcok megmaradnak a gépben, de azt is kérhetjük, hogy egy megadott e-mail címre automatikusan küldje el a gép az illető "fejét". Persze ha az illető "jó barát", akkor mindjárt üdvözlő szöveget is mellékelhet hozzá.

A Visionics fejlesztőinek fantasztikus algoritmusa túlnő a személyi számítástechnika keretein, már tesztelik az amerikai kormánykörök is, hogy miképp segíthetnének ezzel a határőrök, rendőrök munkáján, hogyan növelhetnék mondjuk a repülőterek biztonságát stb.
Ha valakinek van Küklopsz-szemű monitorja (tudják, amelyen a képernyő tetején ül egy optika), akár ki is próbálhatja a rendszert, a szoftver korlátozott verziója az Internetről 15 napi kipróbálásra letölthető (www.faceit.com).
 

Színes képek lézerminőségben

Addig, amíg a körözött személyeket nem automatikusan szűrik ki az arcfelismerő rendszerek, képüket – legalábbis Amerikában – jó nagy plakátokra nyomtatják, egy kellően csábító dollárösszeg és egy "WANTED" felirat társaságában. Nos, a nyomtatók területén is tovább folyik a töretlen fejlődés. Ez egyrészt a tintasugaras nyomtatók felbontásának növekedését és árának csökkenését jelenti, másrészt pedig egyre komolyabb szerephez jutnak a színes nyomtatás területén is a lézernyomtatók. A Comdexen rengeteg igazán frappáns reklámmal találkozhattak a látogatók, azonban az Epson hirdetése minden pálmát elvitt. Egy fürdőruhás hölgyet ábrázolt, aki éppen elfutni készült. A kép alatt három kérdést lehetett olvasni. Első: – Mi látszik 360 dpi-s felbontásban? – Egy fürdőruhás lány. Második: – És 720 dpi-nél? – Az, hogy a fürdőruha vizes. Harmadik: – 1440 dpi-nél? – Az, hogy a fürdőruha festve van...

A Brother a Comdexen mutatta be színes, 2400 dpi felbontású lézernyomtatóját, amely kategóriájában az első elérhető árú készülék. Habár a tesztnyomtatások során a 2400 dpi-t enyhe túlzásnak vélhette az ember, a képminőség már valóban közelít a fényképekéhez, és a percenkénti 4 oldal/perces teljesítmény is igen jónak mondható a tintasugaras printerekhez képest. Persze az elérhető ár ebben az esetben is igen relatív tényező – a Brother készülékét 4000 dollár körüli áron dobják majd piacra jövő év márciusában.

A Byte magazin idei díját a HP Laserjet 4000-es nyomtatója érdemelte ki. Az 1200 dpi-s printer a kiállítás legjobb termékének ítéltetett – ami nem rossz eredmény, hiszen a Byte magazin munkatársai kritikus nézőpontjukról közismertek.
 

A celluloid-korszak vége?

Egészen a legutóbbi időkig amolyan érdekes játékszereknek tekintették a digitális fényképezőgépeket. A Comdexen dolgozó amerikai fotóriporterek többsége azonban már ezt a korszerű eszközt használta munkája során, innen kerülhettek gyorsan a fényképek a Comdex napilapjába, a Comdex Dailybe, vagy még gyorsabban ennek webes verziójába, amit bárki követhetett. A digitális fényképezőgépek ára már elérte a hagyományos készülékekét. A Casio mindössze 350 dollárt kér egy 96 kép tárolására képes kameráért. A digitálisan rögzített felvételek nem csak számítógépen, hanem tévén és videón is megjeleníthetők. A Minolta 700 dollárért színes LCD keresőt és nagy felbontású képeket ígér. A képminőségben minden kétséget kizáróan az Olympus vezet – ők 1024x768-as felbontást ajánlanak.

De nem csak az állóképek, hanem a mozgóképek rögzítése is megváltozott, a Hitachi például 2400 dollárért MPEG tömörítési eljárást alkalmazó, teljesen digitális videokamerát dobott piacra. Alapkiépítésben egy 260 megabájtos PCMCIA winchester szolgálja a hang- és képi információk tárolását. Már felvétel során is különböző neveken lehet elraktározni az egyes eseményeket a későbbi PC-s feldolgozás megkönnyítése érdekében. Mindössze 150 dollárért beszerezhető egy kicsiny kamera, amely a szoftverrel együtt videoképekkel kiegészített e-mailek küldésére alkalmas, vagy akár Internetes videokonferenciára is. Kétszer annyiba kerül a notebook tetejére szerelhető verzió, amely az utazó üzletemberek előtt is megnyitja a videokonferenciázás lehetőségét.

Mindent a kézbe

Míg a notebookok abban versengtek egymással Las Vegasban, hogy mennyi asztali funkciót képesek átmenteni a hordozható verzióba, a régi értelemben vett csökkentett funkciójú, ám könnyen magunkkal vihető eszközök szerepkörét átvették a kézi számítógépek. Bill Gates előadásán például egy tábornok bizonygatta, hogy milyen jó is az, ha minden katonának Windows CE alapú PDA van a zsebében, s ehhez a Microsoft saját standján több mint húszféle ilyen készüléket mutatott be. A Windows CE egyik nagy ellenfele a hasonló árfekvésű Psion Series 5, amelyből ma már havonta negyvenezret gyártanak. Mégsem ez vezeti a piacot, hanem az ugyancsak saját operációs rendszerrel rendelkező, ám árban (és persze funkcióban is) alacsonyabb kategóriába tartozó PalmPilot, amit a 3Com fejlesztett ki, s amelynek marketingjét az IBM is támogatja. A billentyűzet nélküli gép ára 300 dollár körül mozog, és ma már három PDA-ból kettő PalmPilot.
Némi büszkeséggel említjük meg, hogy olvasóinkat a múlt hónapban a b@rangolás rovatban (véletlenül) épp a www.pilotzone.com címre kalauzoltuk, így a "Gépünk tápláléka" fejezet jóvoltából olvasóink nagyjából abban az időben ismerkedhettek meg a PalmPilottal, amikor a Comdex közönsége Las Vegasban tette ugyanezt. Persze Las Vegas élőben és az Internet... hát nem egészen ugyanaz. A különbséget zongorázza le nektek Reviczky Gábor…