Az I-Deck egyszerre próbál több feladatot megoldani a felhasználói élmény javítása érdekében. Az első, talán leginkább bevett funkciója a nagyméretű mono hangszóró, mely az iPodok középszerű fülhallgatói által kiadott hangot keltik életre, kihasználva a készülék valódi zenei potenciálját. Ennél izgalmasabb a retro elemeket futurista megközelítésben megfogalmazó design, egy gramofon modernkori hasonmása. A lényeg azonban éppen az, hogy ezt a formát sikerült tartalommal megtölteni. Az I-Deckben ugyanis a hagyományos gramofonlemez helyére egy LCD megjelenítőt építettek be, ez képes jó felbontásban kirajzolni az éppen lejátszott lemez borítóját, sok zenebarát régi gondját orvosolva, miszerint a digitális lejátszók használatakor a sokszor oly kedves borító eltűnik, vagy értelmezhetetlen bélyeg nagyságú képpé zsugorodik. A Michael Kennedy tervezte I-Deck prototípusát nagy érdeklődéssel kíséri az érdektelen iPod kiegészítőkbe belefáradt szakma, különösen miután kiderült, hogy a kerek LCD megjelenítő egyben érintőképernyő is, a lejátszó érintőtárcsájának funkcióit képes átvenni. Ha kiderülne, hogy a lemezborító ráadásul forog is, valószínűleg még a hagyományos "feketelemez" vinyl hívők is felhördülnének, és egy viszonylag magas árcímke sem menthetné meg a sikertől Kennedy szerkezetét.