Az RFID áramkörök néhány kilobitnyi információt tárolnak, és ezt kis hatótávolságú rádióadóként sugározzák, ha lekérdező jelet kapnak. A technológia - bár nem olcsó - nagyszerűen használható boltokban az áru árának és a lejárati idejének automatikus azonosítására.

Amikor Amerikában 2004-ben ugyanazon a héten engedélyezte az Élelmiszer- és Gyógyszerhatóság (FDA) a betegazonosítás új módszereként a bőr alá ültethető RFID chipet, és fogadta el a belügyminisztérium (US Department of Homeland Security) az útlevelek ilyetén elektronizálását, a magánszféra feltétlen hívei megkongatták a vészharangot.

Az egyik ellenérv az volt, hogy a hatóságok felesleges veszélynek teszik ki az amerikai állampolgárokat, mert ha valaki megfelelő "olvasó" készülékkel rendelkezik, a tömegben távolról is azonnal meg tudja mondani, kinek a zsebében lapul amerikai útlevél. Egy német javaslat úgy egészítette volna ki a rendszert, hogy annak használata a személy közreműködését igényelje, de az amerikai hatóságok kezdettől ellenezték ezt a megoldást, és egy 2005-ös próbaüzemet követően az amerikai belügyminisztérium a szokásos évi 7 millió útlevelet RFID-vel ellátva adja ki.

A CNN hírtelevízió számos szakértőt szólaltatott meg az utóbbi időben az útlevelek révén lehetségessé vált, észrevétlen távazonosítási módszerekkel kapcsolatban.

Úgy látszik, ha valaki meg akarja őrizni inkognitóját, egyetlen megoldás marad számára: a rádiófrekvenciák ellen leárnyékolt irattárca, amelyen keresztül nem jut át az RFID rendszer rádiójele. Szerencsére már sok ilyen kapható - egész új iparág van kibontakozóban - olvasható a The New Scientist című angol tudományos folyóirat online kiadásában.