"A levelező oktatás tömegesen a XIX. század második felében terjedt el, majd a távoktatás következő új reménycsillaga a 60-as, 70-es években az oktatótévé lett - mondta Túri László. - A személyi számítógép a 80-as években került be az oktatástechnikai kísérletek eszköztárába, a távoktatásban azonban a nagy kapacitású és olcsón sokszorosítható CD-ROM-ok megjelenéséig csak meglehetősen korlátozottan volt használható. Az internetes eszközök technikai fejlődése 1996 körül érte el azt a szintet, amikor már valóban lehetővé vált az oktatási folyamat minden kommunikációs és interaktív mozzanatának megvalósítása a hálózaton keresztül."
Túri Lászlót elsősorban az internet intézményi keretektől független oktatási alkalmazása érdekli. Nyíri Kristóf professzor irányításával 1996-ban kezdték el tervezgetni az Uniworld (www.uniworld.hu) virtuális egyetemi projektet.
"Nyíri professzor - mint filozófus és gyakorló egyetemi oktató - elsősorban nem a hagyományos távoktatással, illetve annak internetes lehetőségeivel akart foglalkozni, hanem az egyetemi képzéssel. Előbb-utóbb azonban be kellett látnunk, hogy e két oktatási forma közeledik egymáshoz: a személyes kommunikáción alapuló egyetemi oktatás során - számos nem kevésbé fontos egyéb hatása mellett - növeli a képzés rugalmasságát, míg tág keretek között ezekkel az eszközökkel javítható a tutor és a távtanuló diák közötti kommunikáció."
Eddigi tapasztalataikból kitűnik, hogy az internet alapú oktatás a tág értelemben vett felnőttoktatásban, vagyis azokban az oktatási formákban lehet sikeres, amelyekben a tanulótól már elvárható bizonyos fokú önállóság.
"A magyarországi internethasználattal kapcsolatos felmérések szerint az átlagos internetező harminc év alatti, ebből a legnagyobb csoport a 19-24 éves korosztályé. A felhasználók 86 százaléka férfi és 53 százaléka fővárosi. E döntően férfiakból álló populáció jelentős része hivatásszerűen foglalkozik a számítástechnikával, vagy valamelyik oktatási intézmény hallgatója. Ezzel szemben amerikai felmérések szerint a távoktatási formában tanulók átlagéletkora 34 év, többségük teljes munkaidőben alkalmazott, és rendelkezik már valamilyen felsőfokú végzettséggel. A tanulók több mint fele nő. Vagyis ha az amerikai adatokat vesszük alapul, a potenciális távtanulók körének jellemzői rendkívül kis mértékben esnek egybe a hazai internethasználók jellemzőivel. A magyarországi távtanulók demográfiai összetételéről nem rendelkezünk adatokkal, azt azonban tudjuk, hogy az át- és továbbképző tanfolyamokon részt vevő évi 300-350 ezer fő többnyire munkanélküli."
A számok tehát azt mutatják, hogy az internet alapú távoktatás potenciális közönségének és a hazai internetezők táborának egyelőre nagyon kicsi a közös halmaza, a számításba jöhető piac valószínűleg a másoddiplomás menedzserképzések közönségére korlátozódik.
"Az internet alapú távoktatás profitorientált, önköltséges formájának széles körű elterjedése egyelőre aligha képzelhető el Magyarországon - véli Túri László. - Azonban reális lehetőségnek tűnik a távoktatás olyan képzési formákban, amelyekben nagyobb létszámú tanuló vesz egyszerre részt, és rendelkezésre áll valamilyen intézményesen fönntartott, lehetőség szerint egy központú, homogén távközlési infrastruktúra. Ilyen lehet például egy számos telephellyel és korszerű kommunikációs infrastruktúrával rendelkező szervezet belső továbbképzése vagy esetleg egy erre a szervezeti és kommunikációs infrastruktúrára épülő önköltséges képzés. A magyarországi teleházak hálózata ebből a szempontból majdhogynem ideális környezetnek tekinthető, azonban a hálózat jellegéből következően az egyes teleházak között nincs egy központú, homogén internetes infrastruktúra. Ugyanakkor a középiskolai Sulinet-hálózat felnőttképzési - például tanár-továbbképzési - célra valóban ideálisnak mondható. A magyarországi felsőoktatási intézmények adottságai e két véglet - vagyis a szervezeti keret nélküli önköltséges távoktatás és a centralizált, homogén hálózat - között helyezhetők el: adott a nagyobb létszámú hallgatói részvétellel folyó, szervezett oktatás és többnyire a központi internetes infrastruktúra, vagyis az egyetemi hálózat is, azonban a hallgatók egyetemen kívüli internet-hozzáférése már esetleges.
Mindez rendkívül behatárolja az internet alapú egyetemi képzés hazai lehetőségeit. Ilyen körülmények között az internet jelenleg nem alkalmas a kis településeken élő fiatalok felsőoktatási esélyeinek növelésére, azonban a campus területén élő, nappali tagozatos hallgatók képzését valóban rugalmasabbá, sokoldalúbbá és színvonalasabbá teheti. Ez utóbbit bizonyítják az Uniworld projekt felsőoktatási kísérletei is.
"A statisztikai adatok többé-kevésbé szigorú tényei mögött egymással gyakran ellentétes szubjektív elvárások, ösztönző és gátló motívumok sora áll. A távoktatás eredetileg a távolság, mint a személyes kapcsolatot nehezítő fizikai akadály, leküzdésére alakult ki. Ma azonban a tanulni vágyó sokkal inkább bizonyos élethelyzetek megoldásának, szociális hátrányok leküzdésének eszközét látja benne: a munka melletti tanulás, az utazással együtt járó magas megélhetési költség vagy a kisebbségi létben hiányzó anyanyelvi oktatás a leggyakrabban emlegetett motívum. Ugyanakkor az intézmények részéről megfogalmazódó érvek elsősorban a költségcsökkentéssel és kapacitásnöveléssel kapcsolatosak. Vagyis az internetes távoktatással szemben mások a tanulók és az intézmények elvárásai, s ezek így aligha találkoznak. Mindemellett az internet alapú felnőttoktatás ma egy olyan generációt céloz meg, amely számára az internet, de talán még a számítógép-használat se tekinthető természetesen ismertnek és általánosan hozzáférhetőnek. Bizonyos ugyanakkor, hogy a felsőoktatási végzettséggel rendelkezőkre ez egyre kevésbé lesz igaz az elkövetkező években, vagyis hosszú távon joggal feltételezhető e most még meglehetősen kilátástalannak tűnő helyzet megváltozása."
Túri László hallgatóként nem vett részt szervezett, internet alapú távoktatásban, mégsem érzi azt, hogy bort iszik, és vizet prédikál. Úgy véli, hogy a szó tágabb értelmében az internethasználó nap mint nap távtanuló is egyben: az őt érdeklő weboldalak hivatkozásait követve könyvtárnyi szöveget olvas el, vagy éppen ismeretlen emberek vitájának érveit értékeli, esetleg részt is vesz e vitákban. E folyamatos tájékozódás és kommunikáció elkerülhetetlenül élethossziglani tanulással jár. Túri László esetében ennek egyik hozadékaként készült el az Uniworld homepage-ének "VU-világ" (Virtual University - virtuális egyetem) című, témába vágó, linkgyűjteményt tartalmazó rovata (www.uniworld.hu/VU-Vilag/body_vu-vilag.html), amely kiindulópontnak is alkalmas a téma iránt érdeklődők számára.