A vezető mobilvállalat egy egyelőre nem azonosított modellen próbálja ki sorozatgyártásban a megoldást. Az eljárás lényege, hogy a készülék az átlagos stabilitással rendelkezik életciklusa során, ám annak lejártával megkönnyíthető az újrahasznosítás. A különlegesen nagy hőnek kitett telefonok ugyanis főbb alkotóelemeikre, mint akku, kijelző, nyomtatott áramköri lap, billentyűzet, ház, esnek szét ezzel igen megkönnyítve a felhasznált anyagok visszaforgatását az iparba.

Az elképzelés két okból is igen jó hír. Egyrészt az egyre sokasodó mobiltelefonok élettartalma folyamatos csökkenést mutat, így a jövőben is hatalmas mennyiségű eldobandó készülékre lehet számítani, attól függetlenül, hogy mennyire telítődött a piac. Másrészt megszűnhet az eddig általános gyakorlat, miszerint sok cég egyszerűen ledarálja időigényesen szétbontható készülékeit, ezzel hihetetlen mennyiségű veszélyes hulladékot létrehozva, elfertőzve a külön-külön még értelmesen visszaforgatható, például műanyag összetevőket. Olyan ez, mintha valaki szépen gondosan különválogatná a kerti, papír- és különböző színes üveg hulladékot, elvinné a legközelebbi öko hulladéklerakó helyre, majd végignézné, ahogy a kukásautó elvitelkor összeönti a konténerek tartalmát, vagyis az eddigi gyakorlat sokszor olyan újrahasznosítást jelentett, mely valójában nem az.