A közös munkával létrehozott Service Modeling Language (SML) elnevezésű, iparági szintű nyílt specifikáció az informatikai erőforrásokra és szolgáltatásokra vonatkozó információk kifejezésének közös nyelvét definiálja. A specifikáció lehetővé teszi, hogy az informatikai erőforrás-modellek hierarchiája újrafelhasználható építőelemekből álljon össze, így nem követel meg egyedi leírást minden egyes szolgáltatásról. Az ügyfelek számára mindez alacsonyabb költséget és kevésbé összetett rendszereket jelent. A specifikáció-tervezetet az együttműködésben résztvevő cégek az év hátralévő részében tervezik benyújtani valamelyik iparági szabványügyi szervezethez.

Az SML válasz arra az egyre növekvő iparági igényre, amely abból a körülményből ered, hogy egyazon informatikai erőforrás leírására ma számos eltérő módszer létezik. Ezek párhuzamos alkalmazása nemcsak alacsony hatékonysághoz, hanem két további problémához is vezet: egyrészt, az eltérő formátumok miatt az eszközök és a menedzselő alkalmazások más-más nyelven beszélnek. Ezért az információt gyakran le kell a különféle alkalmazások számára fordítani, ami sokszor egyes műszaki részletek elvesztését, félreértelmezését okozhatja. Másrészt a különböző formátumok alkalmazása megkövetelheti az informatikai tervezőktől, hogy leírásokat készítsenek az erőforrásra vonatkozó információk közléséhez. Ezeket a leírásokat aztán át kell fordítani olyan formátumra, amely érthető az eszközök és a menedzselő alkalmazások számára. Ez manuális folyamat, amely magas hibalehetőséget hordoz.

Az SML két olyan tulajdonsággal is rendelkezik, amely alkalmassá teszi az informatikai erőforrások, szolgáltatások modellezésére: támogatja a szolgáltatások közötti függőségek ábrázolását, és az XML-alapú üzenetküldő architektúrákhoz igazítható. Az SML segítségével a fejlesztők elkészíthetik saját alkalmazásaik modelleit is, amelyeket azok életciklusának bármely szakaszában fel lehet használni – például telepítéskor, vagy a problémák, változások és verziók menedzselésekor. Ezek az információk a taktikai folyamatokban – a szolgáltatási szintek, a rendelkezésre állás és a kapacitás menedzselésében – is hasznosak. Az SML specifikáció egyszerűséget, integrációt és kompatibilitást biztosít az informatikai környezet valamennyi eleme számára a teljes életcikluson át.

A közös modellező nyelv létrejötte fontos lépés a heterogén környezetekben történő informatika-menedzsment egyszerűsítése felé, hiszen különböző eszközökön és alkalmazásokon is lehetővé teszi az információ megosztását. Kritikus fontosságú, hogy az új specifikáció révén újrafelhasználható építőelemekből készíthető el az informatikai környezet teljes képe, nincs szükség egyedi szolgáltatás-leírásokra. Mindez csökkenti a vállalatok informatikai területeitől elvárt szolgáltatási szintek és rugalmasság költségeit, komplexitását, ugyanakkor növeli a cégek informatikai aktivitását, és azon képességét, hogy időben alkalmassá tegyék informatikai erőforrásaikat a változó igények kielégítésére.

Az alapvető erőforrások és szolgáltatások definícióját tartalmazó, közösen elfogadott szabványra épülő modell-könyvtárral minden szállító képes lesz megállapítani egy adott informatikai szolgáltatás összetevőinek általános jellegét és a köztük lévő kapcsolatokat, méghozzá anélkül, hogy előzetes ismeretei lennének a szolgáltatást alkotó objektumokról.