Az elmúlt néhány év fordulópontot jelentett, és ezzel egyidejűleg jelentősebb struktúraváltást eredményezett a vállalati szféra távközlési kiadásaiban - derül ki a BellResearch által éves rendszerességgel elkészített Magyar Infokommunikációs Jelentés legfrissebb, a távközlési részpiacokat vizsgáló kiadványaiból.

Az üzleti szegmens a '90-es évektől kezdve évről évre többet költött távközlési szolgáltatásokra. A folyamat evidens volt, hiszen ezen a területen is jelentős lemaradásokkal küzdött a magyar gazdaság, ám a hátrányt - elsősorban a nagy- és középvállalati szegmensben - kezdtük ledolgozni. A '90-es években, illetve részben a jelen évtized elején a fejlesztések fókuszában még az alapvető ICT-alapinfrastruktúra kiépítése állt: a cégek vezetékes vonalakat és SIM-kártyákat vásároltak, alközpontokat állítottak rendszerbe, internetes végpontokat telepítettek, vagy éppen telephelyeiket szervezték valamilyen adathálózatba. A piac ezt a bővülést valamennyi naturália mentén követte: növekedett a vezetékes fővonalak, az üzleti SIM-kártyák, az internethez hozzáférő telephelyek száma, valamint egyéb megoldások és eszközök elterjedtsége. Mindezek következményeképpen természetszerűleg bővült a hang- és/vagy adatcélú távközlési szolgáltatásokat nyújtó cégek gazdálkodó szervezetektől realizált bevétele is, amelynek [vezetékes telefónia, mobiltelefónia, internet-hozzáférés és adatátviteli szolgáltatások összességében] jelenlegi nagyságát havi nettó 20 milliárd forintra becsülik a BellResearch elemzői.

100 távközlési szolgáltatásra fordított forintból az évtized elején még közel 85, ma pedig hozzávetőlegesen 80 a hangcélú szolgáltatásokhoz [vezetékes és mobiltelefónia] kapcsolódik, ezért nem meglepő, hogy a b2b távközlési piac növekedésének megtorpanása is ezzel a területtel függ össze. A kulcsszó a "verseny", ami - közgazdasági axióma - előbb-utóbb letöri az árakat is. Az adat- és üzleti kommunikációs piacokon, illetve a mobilpiacon a verseny mindig is tetten érhető volt, nem úgy - a szabályozó minden törekvése ellenére - a vezetékes hangpiacon.

Az áttörést az elmúlt néhány év hozta meg. A hagyományos telefonszolgáltatás [POTS: Post Office Telephone Service / Plain Old Telephone System], amely a hagyományos infrastruktúrára [PSTN: Public Switched Telephone Network] épül, több oldalról is harapófogóba került. A mobiltelefónia a mobilitás, az alternatív és kábeltelevízió-szolgáltatók az alacsonyabb ár és a verseny, az internettelefónia [VoIN: Voice over Internet] az ingyenes hívások oldaláról erodálták az inkumbensek [hagyományos közcélú vezetékes szolgáltatók] főleg nemzetközi és távolsági hangszolgáltatásból származó bevételeit. Mindezek következtében a vezetékes hangszolgáltatás ügyfélszámai, a beszélt percek mennyisége és az árbevételek radikális csökkenése az elmúlt évek [és ezen belül is a 2004-2006-os időszak] meghatározó jelenségévé vált, ami a teljes üzleti telekommunikációs piac kis mértékű zsugorodását eredményezte.

Az adatpiac növekedésének motorját az utóbbi években a szélessávú internet-hozzáférések, illetve az IP-re épülő komplex üzleti kommunikációs megoldások [pl. az IP-VPN] terjedése jelentette. Ma már a társas vállalkozások kétharmada használ internetet, közel háromnegyed részük szélessávon [elsősorban DSL-en] fér hozzá a világhálóhoz. Az adatátviteli piac mérsékelt bővüléssel írható le: a telephelyek között és/vagy nemzetközi relációban adatátvitelt folytató cégek számossága alig változik, a növekvő végpont- és felhasználói szám generálta sávszélesség-bővítési igény és az IP-alapú hálózatok számítanak a fő mozgatórugónak.

A vezetékes telefónia elsődleges kihívója a mobil [volt és maradt], a sikere pedig a rugalmasságban, gyorsaságban, de elsősorban a tarifális kérdések megválaszolásában keresendő - gondoljunk csak a zárt felhasználói csoport [CUG] szolgáltatások terjedésére, amit a mobillal rendelkező cégek közül minden ötödik használ. Az üzleti vezetékes forgalom csökkenésében nem elhanyagolgató szerepet játszottak az ún. "fix-to-mobil" híváselterelő megoldások is: a mobilszolgáltatók, kihasználva a vezetékes-mobil végződtetés magas díját, könnyűszerrel győzték meg a vállalatok vezetőit a GSM-adapterek és közvetlen GSM-kapcsolatok beruházási költségének gyors és feltétlen megtérüléséről [4-ből 3 nagyvállalat használ ilyet a vezetékesről mobilra irányuló hívásköltségek csökkentésére]. A másik támadási frontot az inkumbensek számára az "alternatívok" jelentik: ma már minden ötödik társas vállalkozás szolgáltató-előválasztással [pre-selection] vagy hívásonkénti szolgáltatóválasztással [call-by-call] igyekszik optimalizálni vezetékes telefonszámláját. A kábeltelefónia piaca egyelőre marginális, a kábelszolgáltatóknak egyelőre nem sikerült megszólítaniuk a vállalati ügyfeleket. A VoIP-szolgáltatások mellett a 2005-ös év a VoIN-ról [Voice over Internet] is szólt, a Skype és társai már minden tizedik céghez betették a lábukat - még ha „intézményesült módon” nem is integrálódtak a vállalatok távközlési infrastruktúrájába.

Ezekre a kihívásokra az inkumbensek nem [vagy csak lassan] tudtak válaszolni, ennek eredőjeként egyre nagyobb méretet öltött a vezetékes hangforgalmi churn, ami a teljes üzleti távközlési piacra rányomta a bélyegét - hiába bővült kisebb-nagyobb mértékben a három másik részpiac [mobil, internet, adatátvitel]. A 2005-ös év azonban ebben a tekintetben változásokat hozott, a kutatási eredmények alapján alátámasztható, hogy a hagyományos vezetékes szolgáltatók ügyfélmegtartó [és forgalommegtartó] törekvései többé-kevésbé elérték céljukat. A vezetékes telefónia piaca "érzékelhető mértékben" nem csökken tovább [ezzel együtt a teljes üzleti telekommunikációs piac zsugorodása is megállt], bár már minden tizedik ezen a területen elköltött forintösszeg az "alternatív" vezetékes szolgáltatásokhoz [elsősorban VoIP-szolgáltatásokhoz] kapcsolódik. A VoIP-versenybe az inkumbensek is egyre inkább beszállnak, illetve azt is felismerik, hogy elsődleges feladatuk az új területeken való térnyerés, ahol kvázi újramonopolizálhatják a piac egy részét [elsősorban az NGN hálózatok felé való overlay migrációs technikával]. A mobilpiacon a SIM-kártyák száma még növekszik, de ezt bevételi oldalról nem tudják lekövetni a mobiloperátorok: a piac szerény mértékben bővül. Az adat- és internet-hozzáférési részpiacokban még [bőven] van potenciál, azonban e piacokon az évi 10-15 százalékos piacbővülés is mindössze 5-10 milliárd forintos bevételtöbbletet jelenthet a távközlési szolgáltatóknak.