A vájt fülű olvasók tudják, hogy a címtári kategória az, ahol most a hálózati technológia nagymenői hatalmas csatákat vívnak (Novell NDS, IETF LDAP, Microsoft Active Directory, de még a régi jó Banyan Street Talk vagy az eredeti ITU X.500-as is a ringben van). Ami a DSML-projektben a ragyogó, hogy keretében most az összes érintett szereplő fogott össze: az IBM, a Microsoft, a Novell, az Oracle, a Sun-Netscape szövetség, hogy csak a legerősebbeket említsük. Persze, hozzátartozik az IETF, az Internet Főkonstruktőri Tanácsa is az LDAP-ajánlás révén, de a bizottságban nem testületileg, hanem cégkapcsolataik révén vesznek részt a téma szakértői.

A DSML-projekt munkadokumentumát három fórum is várja, az OASYS, a W3C és a BizTalk. A dokumentumnak ugyanis a B2B (business to business, azaz üzletközi) kommunikáció ma legkritikusabb elemét kell definiálnia. A DSML a hiányzó láncszem a HTML utódaként egyre nyomuló XML (eXtendable Markup Language - bővíthető leírónyelv), valamint az LDAP (Lightweight Directory Access Protocoll - mini címtári protokoll) között.

A DSML szabványosítja azt, hogyan lehet megosztani, illetve egyesíteni a hálózaton létrehozott különböző címtárak információit. Konkrétabban: a DSML legfőbb alkalmazása a különféle címtárakból származó információk XML nyelvű rugalmas leírása lesz. Így a sokféle címtárból származó információkat a közös XML nyelvezettel lehet kicserélni, ami lehetővé teszi, hogy a cégek megőrizhessék a különböző címtári technológiákba eszközölt befektetéseiket.

A DSML lehetővé teszi, hogy a címtári információk az XML nyelv segítségével hálózattól hálózatig, címtári technológiákon és tűzfalakon át terjedjenek az internet globális hálózatán. Nem csoda, hogy a cégek már türelmetlenül várják a szabvány kibocsátását. A bizottsági tagokat bombázzák "prealfa" információkért. Tulajdonképpen azért született az említett levél is, hogy legalább a levelezőlista tagjainak csillapítsák a kíváncsiságát.

Tényleg, mindenképpen a jövő évezred meghatározó technológiai dokumentumát várjuk a DSML-projekt tagjaitól. Az elosztott rendszerek kezeléséhez elkerülhetetlen a metacímtári (Meta Directory - egyesített címtári vagy címtárközi) technológiák kialakítása. Az Oracle és a Siemens épp most hozott nyilvánosságra egy ilyen megoldást. Segítségével egyesíthetők az Oracle Internet Platform termékcsalád, a Novell NDS és a Microsoft Active Directory címtárak adatbázisaiban tárolt címinformációk. Ebben már hasznosították a DSML-projektben eddig létrehozott eredményeket, annál is inkább, mivel az Oracle a DSML egyik társalapítója. A DSML nyelvet eredetileg javasló Bowstreet cég pedig kihozta Web Automation Factory nevű e-kereskedelmi termékét, teljesen a DSML talaján. A mai legnagyobb Unix-projekt, a Compaq-IBM-Intel-Sequent-SCO Monterey-64 (az Itanium és Power 64 bites processzorcsaládokra), szintén metacímtári megoldásokat fog használni, főleg az IBM elektronikus kereskedelmi termékeinek kiterjedt alkalmazhatósága végett. A specifikáció tehát még meg sem jelent, de az ipar nyomása már hallatlanul nagy azonnali alkalmazásba vételére.

Reméljük, hamarosan már a szabvány 1.0-s szövegének megjelenéséről tudósítanak a DSML.org-ról, és nem a konkrét ipari megoldások után fognak kullogni, mint ahogy korábban a szabványosításnál mindig bekövetkezett. Így először fordulhatna elő a műszaki gyakorlatban, hogy előbb születik egy szabvány, utána az implementációi. A DSML-ben ugyanis nem vadonatúj technológiát kell kieszelni, hanem a meglévők összekötését kell megoldani.