A két új processzor a Sun nyolcmagos Niagara 2 és a Fujitsu kétmagos Sparc64 VI lapkája. Bár a két következő generációs Sparc processzor jelentős mértékben különbözik egymástól, mégis mind a kettő a Sun Solaris operációs rendszer felügyelete alatt fut.

A Sun a Niagara 2 lapkákat a kis- és közepes teljesítményű szerverekben használja majd Java vagy Web szerver szoftverrel. Ezzel szemben a Fujitsu a Sparc64 VI lapkákat a nagy teljesítményű ’high-end’ szerverekbe építi be, amelyek több processzort használnak, egy időben több taszkot kezelnek, és hatalmas adatbázisokat dolgoznak fel.

A két vállalat előadói elmondták, hogy a következő generációs mikroprocesszorok a jellemzők sokkal nagyobb választékával rendelkeznek és nagyobb teljesítményűek, mint ma használt társaik (Niagara vagy UltraSparc T1 és Sparc64 V).

A Fujitsu kétmagos Sparc64 VI processzor fixpontos teljesítménye csatlakozó aljzatonként kétszer nagyobb, mint a ma használt Sparc64 V lapkáé – mondta Alichiro Inoue a Fujitsu szerver Csoport vezető tudósa. Míg a lapka lebegőpontos teljesítménye 2,5-szer magasabb elődjénél.

Az új Sparc64 VI lapka területe 420mm2, 540 millió tranzisztort tartalmaz és 2,4GHz-es órajellel dolgozik. A lapka maximum 120W energiát igényel, de átlagos energia-felvétele csak 80W.  A tervezők a lapkára 6MB L2 gyorsító-tárat integráltak, amelyet a két mag közösen használ.

A Sparc64 VI processzort követő Sparc64 VII lapka (területe 460 mm2) szintén 6MB integrált L2 gyorsítótárat hordoz, de négy magot tartalmaz és minden mag két programszálat kezel (1 lapka = 4 mag = 8 szál).

A Sparc64 lapkákat a Sun és a Fujitsu által a közösen fejlesztett ’Advanced Product Line’ (Fejlett Termék Sor) tagjaiban használják majd. Az új szervercsalád 2007. elején érkezik.

Az új Niagara lapka a következő generációs Fujitsu processzoroknál több magot tartalmaznak, és több szálat kezelnek. A Niagara II lapka első generációs elődjéhez hasonlóan nyolc magot hordoz, de minden mag nyolc programszálat kezel (1 lapka = 8 mag = 64 programszál). A következő generációs Niagara 2 lapka fix és főleg lebegőpontos teljesítménye messze meghaladja elődje teljesítményét. Ebben szerepet játszik az architektúra növekményeken túl a magasabb órajel is.

A Niagara 2 lapkán egy szál fixpontos teljesítménye 1,4-szer, míg lebegőpontos teljesítménye 5-ször magasabb, mint elődjéé. A kétszer több szálnak köszönhetően egy mag lebegőpontos teljesítménye a korábbinak 10-szeresére nőtt. A nagy lebegőpontos teljesítménynövekedés elsődlegesen annak a konstrukciós megoldásnak az eredménye, hogy minden Niagara 2 mag saját lebegőpontos végrehajtó-egységgel rendelkezik. A Niagara 1 lapka csak egy lebegőpontos egységet tartalmaz a nyolc maghoz, amelyek közösen használják azt. A növekményeknek köszönhetően a Niagara 2 lapka teljesítmény/W értéke kétszer jobb, mint a Niagara 1 lapkáé.

A ma használt Sparc64 V és UltraSPARC T1 lapkák 90 nm-es gyártási eljárással készülnek, míg utódjaik 65 nm-essel.

A Sun elképzelései között szerepel a Niagara 2 processzor 16 magos és magonként kétszer több (16) szálas megvalósítása. Az, hogy melyik változatból lesz kereskedelemben is kapható processzor a gazdasági számítások eredményétől függ. A fejlesztők szerint a kétszer több szál sokkal hatékonyabb terület-felhasználást biztosít, mint a kétszer több mag. A többszálas megoldás sokkal gazdaságosabb, mint a több magos, mivel csak néhány százalékkal növeli a lapkák területét. Ez a változat csak csekély mértékben növeli a lapkák előállítási költségét. Azonban az éremnek van egy másik oldala is, mégpedig az, hogy a lapkánként kétszer több szál nem biztosít akkora teljesítmény-növekedést, mint kétszer több (jelen esetben 16) mag.