Az IBM 2003-ban egy bírósági felszólításra szolgáltatta ki alkalmazottainak elhalálozási adatait, miután a vállalatot Kalifornia állambeli, San José-i félvezetőgyárának két munkása följelentette. A két alkalmazott azzal vádolta a számítógépgyárat, hogy a munkájuk során olyan hatásoknak voltak kitéve, melyek rákos daganatok kifejlődését eredményeztek szervezetükben. Az ügyészek a Boston University egyik környezetvédelmi egészségügy professzorát, Richard Clappet kérték föl az 1969 és 2001 közti időszakot felölelő, az IBM mintegy 34 000 dolgozójára, illetve nyugdíjazott dolgozójára kiterjedő adatok elemzésére. Több mint 3000 elhalálozási jegyzőköny elemzése után Clapp azt állapította meg, hogy az átlagos lakossághoz képest a vállalat munkásai és volt munkásai nagyobb arányban haláloztak el agy-, mell-, vese- és nyirokmirigyrákban, vagy leukémiában, valamint melanoma típusú bőrrákban.  

Amikor Clapp a vizsgálat eredményeit publikálni akarta a Clinics in Environmental Medicine szakfolyóirat 2004. novemberi, az elektronikai iparral foglalkozó különszámában, az IBM jogászai felszólították levélben a professzort, hogy ne tegye közzé az adatokat. Miután Clapp saját ügyvédjétől azt a felvilágosítást kapta, hogy a tanulmány közreadása nem ütközik jogszabályokba, benyújtotta azt a folyóiratnak, amely azonban elutasította. A periodikum kiadója, az Elsevier arra hivatkozott, hogy a kiadványban csak recenziók jelennek meg, önálló tanulmányok nem, holott a The Scientist szerint a múltban az utóbbira is volt példa. Az elutasítás hírére a szám szerzőinek egy része tiltakozását kifejezve visszavonta leadott kéziratát. Ezután tovább folyt a pereskedés az IBM és Clapp közt a tanulmány megjelentetési jogáért, míg végül idén márciusban New Yorkban megszületett a bírósági döntés. Az ítélet szerint a felmérésben szereplő adatok nem minősíthetők bizalmasnak, és publikálásuk a köz javát szolgálná.

Az IBM és az Egyesült Államok szilíciumcsip-gyártóit tömörítő Félvezetőipari Szövetség (Semiconductor Industry Association) más felmérésekre hivatkozva amellett szállnak síkra, hogy Clapp tanulmányának következtetései hibásak, és támadják a mögötte álló tudományos módszertan legitimitását. Az IBM szóvivője a The Scientistnek kifejtette: a vállalati elhalálozási adatok, melyeket Clapp használt, egy félkész adatbázisból származnak, melyet a cég az elhunyt dolgozók hozzátartozóinak járó juttatások folyósításához használt. Elmondása szerint az adatbázis nem tartalmaz olyan információkat, amelyek alkalmasak lennének arra, hogy tudományosan érvényes következtetéseket vonjunk le belőlük az IBM munkásait érintő betegségekre.

A The Scientist cikkében megszólaló Robert Harrison orvostudományi professzor (University of California, San Francisco) úgy véli, hogy Clapp tanulmánya fontos alapokat fektetett le a félvezetőgyártásban dolgozók rákos megbetegedéseinek további vizsgálatához. Harrison szerint Clapp elemzési módszertanát a tudomány rutinszerűen használja a munkahelyi vegyszerek egészségügyi kockázatának felmérésére. Például az 1970-es években egyes kutatók az elhalálozási adatok arányait tanulmányozva fedeztek fel kapcsolatot a gumiiparban használt vegyszerek és a leukémia magas aránya közt. 

Clapp mögé állt az IBM alkalmazottainak egy nem hivatalos csoportja, a New York állambeli, endicotti központú Alliance@IBM is. A csoport szóvivője a lapnak nyilatkova rámutatott, hogy a tanulmány megrősítette azokat az anekdotákat, melyek évek óta terjednek az IBM csipgyártó telephelyein dolgozók közt. Az Egyesült Államokon belül az egyik ilyen létesímény Endicottban található, a másik a Vermont állambeli Burlintonban. A civil szervezet a csipgyártás egészségügyi következményeinek további vizsgálatát látja szükségesnek.