HDCP: eszik vagy isszák?
Kiss Ádám Zoltán, 2006. november 24. 20:18
Egyszer, a közeli jövőben majd HDDVD, BlueRay lemezeket szeretnénk nézni a Microsoft Vista operációs rendszerünkön. Akkor majd igencsak meg fogunk lepődni, mert a gépünk nem játssza le a filmet, mivel a masina nem védett a digitális másolás ellen. Vagy talán addigra majd mégis?
Az "okos" felhasználók már régebben rájöttek, hogy nem kell vesződni a lemezek, tv-adások másolásvédelmi rendszerének feltörésével, hiszen van a videokártyákon digitális kimenet. Ennek a jelét közvetlenül, veszteség nélkül lehet digitalizálni, mindenféle különleges hardver, szoftver és komolyabb szakértelem nélkül, legyen akár DVD-film vagy digitális tv-adás. Az így feltört filmek már minden gond nélkül továbbmásolhatók.
Jogosan fogalmazódott meg tehát az igény, hogy akadályozzák meg ezt a másolást. Erre jött létre a HDCP szabvány, amit a Microsoft beépített a közeljövőben megjelenő Vista operációs rendszerébe. Ennek megfelelően gépbe épített VGA kártyának éppúgy, mint a kijelzőnek, tudnia kell ezt a szabványt. Most ne kezdjünk el értekezni arról, mi minősül monitornak, mi tv-nek, mi DVD-lejátszó és mi számítógép. Lényegében nincs különbség, csak annyi tartozik ide, hogy az új technológia szerint nincs szükség közvetítőre (set-top-box, tuner stb.) a vételhez, minden digitális, és DVI szabványú csatlakozót használ.
Tehát jön a tv-adás vagy következő generációs DVD. A jel tartalmazza a digitális vízjelet. Ha kompatibilis a hardver, élvezhetjük a műsort, ha nem, akkor esélyük sincs. A probléma egyáltalán nem égető. Még se Vista, se HDDVD vagy BlueRay. Az új generációs lemezek elterjedéséig még hosszú az idő. De jól érzékelhetően eltűnik a különbség a tv és a monitor között, illetve a számítógép és a DVD-lejátszó (hifitorony) között. Mindezzel együtt már megjelent az első olyan VGA vezérlő (Asus GeF7900GTX), amely támogatja a HDCP szabványt, és ezzel a fogalommal mind gyakrabban fogunk találkozni a jövőben.