Nyomorban élőkön gazdagodnak a vezető mobilcégek
Genda Csongor Zoltán, 2006. december 1. 20:12
Éhbér, egészségkárosító körülmények, 13 órás műszakok - nagyjából ezekkel a szavakkal lehetne körülírni a nagy mobilvállalatok ázsiai beszállítóinál uralkodó szörnyű állapotokat, amelyre a napokban derült fény.
A hollandiai Stichting Onderzoeg Multinationale Ondernemingen (Somo) szervezet - amely a hetvenes évek óta vizsgálja a multinacionális cégek által biztosított munkakörülményeket - minap nyilvánosságra hozott tanulmányából kiderül, hogy a nagy mobilcégekkel szerződésben álló beszállítók nem csak alamizsnáért dolgoztatják az alkalmazottakat, hanem még csak megfelelő munkafeltételeket sem biztosítanak számukra.
Az egyik legkirívóbb példa talán a Motorolának akril-lencséket gyártó Hivac Startech, amely cég üzemeiben a munkások a szükséges védőöltözet nélkül mérgező anyagokkal dolgoznak, s ráadásul még a termek levegőztetése sincs megoldva. Ennek következtében több alkalmazottat is akut mérgezési tünetekkel kellett a kórházba szállítani. A kizsákmányolás megtestesítőjeként azonban a Giant Wireless céget említi meg a Somo, ahol 2003-ban a dolgozókat óránként nem kevesebb mint 12 centtel (24 Ft) "jutalmazták". Azóta változott a helyzet, s a szakemberek szerint tavaly augusztusban már 44 cent fizetséget kaptak az alkalmazottak, s havi 160 túlóra teljesítése esetén akár 150 dollárra (30 ezer Ft) is rúghatott a fizetésük.
Azonban nem csak a Motorolát, hanem a Nokiát is vád érte, ugyanis a finn mobilvállalat beszállítóinál is embertelen állapotok uralkodnak. A tajvani Namiki cég alkalmazottainak elmondása szerint ők is bármiféle védőfelszerelés nélkül veszélyes anyagokkal dolgoznak, és még csak vécére sem mehetnek el munkaidőben. A thaiföldi LTEC beszállító munkásai pedig már szinte természetesnek veszik a hétnapos munkahetet és a 12 órás műszakokat.
Joseph Wilde, a tanulmány egyik társszerzője elmondta, hogy ezek nem csupán kivételes esetek, és nem csak a mobiliparágra jellemző jelenségről van szó, mivel más multinacionális vállalatok sem foglalkoznak azzal, hogy milyen körülmények között és mennyiért dolgoznak a velük szerződésben álló cégek alkalmazottai.