A University of Vermont és a Cornell University kutatócsoportjának robotja megjelenésében egy tengericsillagra emlékeztet, és kezdetben nem rendelkezik semmiféle képzettel a saját alakjáról. Első tapogatózó mozdulatai segítségével modelleket hoz létre formájáról és szerkezetéről, melyeket későbbi mozdulatai alapján továbbfinomít, míg el nem ér egy nagy pontosságú „énképet”. A folyamatosan frissített modell segítségével a robot fel tudja ismerni, ha sérülés éri és tartós kár, például egy láb elvesztése esetén újabb közlekedési módszereket tud kifejleszteni.

A hagyományos robotoknak előre megírt programokra van szükségük ahhoz, hogy alkalmazakodni tudjanak a szerkezetüket ért sérülésekhez, vagy próbálkozások hosszú sorozatán keresztül kell újra megtanulniuk mozogni. Mindkét eljárásnak meglehetősen korlátozott a hatékonysága, és ennek következtében egy idegen környezetben magas számban fordulhatnak elő hibák a folyamatban.

Joshua Bongard, a University of Vermont docense a brit technológiai lapnak rámutatott: a robotika történetében ez az első olyan eszköz, amely képes leírást készíteni saját felépítéséről. Sajátos továbbá az a tulajdonsága is, hogy ezt az önmodellt mozgáskészségének kifejlesztésére tudja használni. „A robotot arra utasítottuk, hogy tanuljon meg mozogni, nem azt mondtuk meg neki, hogy hogyan kell mozogni” – idézi a The Engineer. Bongard szerint az eszköz modellül szolgálhat akár az élőlények öntudatának tudományos kutatásához is. „Talán a nem is olyan távoli jövőben megszülethet a kísérleti robotpszichológia tudománya” – jövendöli egy kommentár az amerikai Science magazin novemberi számában, melyben Bongard és társai kutatási beszámolója is napvilágot látott.