Az informatika gyorsan fejlődő szolgáltatás és iparág, ezért annak a gazdaság teljesítőképességét fokozó, a társadalom fejlődését felgyorsító alkalmazásában nem a méreténél fogva lomha államnak, hanem inkább a hatékonyságra törekvő versenyszférának kell elsődleges szerephez jutnia. Vagyis a gazdasági és állami szférában 4-5 éves távlatot tekintve egyaránt a megoldásra váró feladatokat támogató informatikai fejlesztésekre kell koncentrálni. Az államnak ezzel kapcsolatban
a jogi, szabályozási környezet finomra hangolása, illetve a modern szolgáltatói állam fejlesztése a feladata, így a GM a volt IHM tevékenységéből az ezt szolgáló feladatokra koncentrál.
A miniszter nem kérdőjelezte meg, hogy az informatikai infrastruktúra kiépítettségének négy évvel korábbi állapotában szükség volt az IHM által felvállalt, az informatika terjedését akadályozó „blokád” lebontását célzó tevékenységre. Ám a jövőben már nem a Sulinet-végpontok, az e-Magyarország pontok, az internetes honlapok számában kell mérni az állam információs társadalom fejlesztését szolgáló intézkedéseit – hangsúlyozta a miniszter. Az állam eddigi tevékenysége csak akkor konvertálódik haszonná, ha az informatika és telekommunikáció vívmányai valóban a mindennapok szolgálatába állnak, vagyis a munka, a magán- és közélet, az állam- és közigazgatás világát átitatva munkahelyünkön és magánemberként is nélkülözhetetlennek érezzük azokat. Ennek elérését támogatni szintén az állam feladata.
Mindez kettős kihívást jelent. Egyrészt el kell fogadni, hogy az államnak nem elsődleges feladata a fejlesztések finanszírozása – forrásai sincsenek rá. Másrészt, gyakorlatilag ezzel párhuzamosan, a társadalom és gazdaság szereplőinek egy új, az Európai Unió által felkínált lehetőségek minél eredményesebb kihasználását elősegítő logikára kell átállítani a gondolkodásukat. Kóka szerint a hazai információs társadalom építését szolgáló modernizáció alapja a sikeres kettős szemléletváltás lehet.

Bőségszaru – szépséghibával

Mivel az információs társadalom fejlesztésére nincs költségvetési forrás, a modernizáció lehetőségét az Európai Unió strukturális és kohéziós alapjaiból származó pénzek jelentik. Ám Kóka úgy véli, hogy ezt a korábban soha nem kínálkozó forrást csak a szakma összefogásával, közösen kidolgozott fejlesztési irányok esetén lehet hatékonyan elkölteni.
Erre azonban a sokat hangoztatott, a társadalom minden rétegét érintő szemléletváltás nélkül nincs esély, ám például a politikusokra vonatkozóan, az információs társadalom gondolatának befogadási mértékét illetően, Kókának komolyak a kétségei, és a szakma képviselőinek buzgalmát is hiányolja. A tőlük várt – lehetőségeket és felhasználható eszközöket is felsorakoztató –, az informatika alkalmazását motiváló feladat- és projekthalmaz elmaradt, mint ahogy arra a kérdésre is csak elvétve született válasz az informatikai vállalkozók körében, hogy az állami helyett milyen projektekben lenne szerencsésebb az üzleti szerepvállalás. Ez utóbbi a miniszter számára különösen az államilag menedzselt projektek csekély hatékonyságát, valamint a hosszú döntési mechanizmusok miatti technológiai lemaradásokat érő folyamatos, igaz vádak miatt érthetetlen. A szolgáltatások szintjén a Sulinetet említette példaként, amelynek üzemeltetése Kóka szerint nem állami feladat, azt az üzleti szférának kell(ene) átengedni. Ahol viszont továbbra is szükség van az államra, legalább a garancia szintjén – esetenként a bukást is vállalva –, az például az üzletmenetük informatikai támogatására még eszközszinten sem felkészült kkv-k támogatása és az ICT gazdaság erősítését célzó terjedése érdekében a jogszabályok felülvizsgálata. Ez utóbbira ösztönzőként a Versenyhivatal által – pénzintézeti szolgáltatásnak kikiáltva – a mobilon keresztüli mikropayment fizetési lehetőség anomáliáját említette.
Szintén az informatikai társadalom építésével összefüggésben hozta szóba Kóka a gazdaságpolitikán belül a gazdasági környezet javításának szükségességét. Ez ugyancsak az ICT-szakma közreműködését igényelné, ám felpezsdítése erős korrelációban van a már sokat emlegetett gondolkodásmód-, illetve szemléletváltással. Amíg például az RFID alapú elektromos vámolás érthetetlen a politikusok számára, nehéz az üzleti vállalkozások gazdasági környezetén változtatni – hozott példát Kóka a mindennapokból. Mindebből a szemléletváltás elősegítésének támogatása következnék, amire azonban mindmáig nem láthatók valóban sikerrel kecsegtető törekvések.
Kóka tehát az informatikustársadalom vertikális képviselete helyett – a szféra EU-támogatásokból való részesedésének az ICT-vállalkozások lobbiképességétől való függőségét hangsúlyozva – az NFT2-ben is megjelenő horizontális koordinációt sürgeti. Ám a szakma, többek között a már unalomig emlegetett szemléletváltás hiánya miatt, ma nem látja biztosítékát, hogy az üzleti szempontok alapján zajló iparági, állami stb. projektekben valóban helye lesz a gazdaság felfuttatását az állam, a közigazgatás és a társadalom fejlődésének motorjaként szolgáló elektronizációnak.

Kérdések és válaszok

A miniszternek feltett kérdések közül elsősorban a jövőre vonatkozók érdemelnek említést. Ezek egyike a következő három év ICT-vállalkozásokat érintő legfontosabb feladataira vonatkozott. Ezek között Kóka a fogyasztói érdekeket szolgáló modernizáció fellendítése érdekében „szított” versenyt említette, többek között a digitális tévé, a mobil- és internetszolgáltatás stb. területén. Emellett – hangsúlyozta a miniszter – az állam- és közszférában is érvényesíteni kell a modernizációs törekvéseket, vagyis az állami nagyrendszerek átvizsgálásának eredményeitől függően el kell elmozdulni az olcsóbb informatikai szolgáltatások irányába. Az egészségügyben is komoly, évi több tízmillió forintot megtakarító informatikai fejlesztések szükségesek, többek között az államilag támogatott gyógyszerfelhasználás informatikai követhetősége érdekében.
A fejlett EU és Magyarország közötti különbségre vonatkozó kérdésre Kóka – a GKM által is évi 40-50 milliárddal támogatva – az ipar szerkezetének változását tartja fontosnak. Ez ma már, elvesztve az olcsó munkaerő vonzerejét, lehetőségből kényszerré vált. A magas hozzáadott értéket termelő területek fejlesztésének és támogatásának előtérbe kerülése, ha a beruházási és befektetési politikát is sikerül a fentiekre hangolni, a hazai vállalatok – köztük a kkv-k – nemzetközi esélyeit is növelheti.
A továbbra is az infrastruktúra-fejlesztéseket szorgalmazó, ugyanakkor a csekély internethasználat miatt berzenkedő kérdezők a használat iránti igény gerjesztését célzó új stratégia helyett egy „fehér könyv” gondolatát kapták válaszul. Kóka szerint az infrastruktúra-fejlesztés területén deficit tapasztalható, amit a kínálat és a kereslet egymásra találása oldhatna fel, ám ez ismét az attitűd, illetve a motiváció – a politikusokat is erőteljesen érintő – problematikájához vezet. Emellett – az érdeklődést keltő, a mindennapokat egyszerűsítő stb. tartalmakon túl – az informatikai biztonság fokozása, az ICT-tudást felhasználói szinten érintő képzés, a képzettségi szint növelése, a praktikus tudás elsajátítására való koncentráció segíthet az orvoslásban. A miniszter a skandináv országokra hivatkozott, ahol a diákok már az iskolában magukba szívják a vállalkozási, informatikai, gazdasági és nyelvi ismereteket.
Végül az információs társadalom építésével összefüggésben három fontos elvárást fogalmazott meg a miniszter. A leghatékonyabb végrehajtás érdekében, a társadalmi, gazdasági elvárásoknak is leginkább eleget téve – minimális állami részvétel mellett –, ez a versenyszféra feladata. Az állam szerepvállalásának a szabályozáson túl a szociális támogatásokra, a digitális szakadék szűkítésére és a verseny köréből kieső területek megsegítésére kell korlátozódnia. Mindez feltételezi, hogy a versenyszféra döntéshozói a modernizáció szemléletével közelítik meg a feladatokat. Ennek valóságtartalma a következő években igazolódhat.