A készüléket kifejlesztő texasi kutatók szerint a mai digitális gépek meglepően kis hatékonysággal működnek. A rengeteg pixel miatt egyre újabb érzékelőket, nagy akkukapacitást igénylő processzorokat fejlesztenek ki, mindezt azért, hogy a rengeteg rögzített képelemet egy nagyon roncsoló jpeg formátumú képbe gyömöszöljék, ahol a számításigényes folyamat végén a kép akár 80-90 százaléka elvész. Ennek a tömörítés mellett az is az oka, hogy ugyan több millió pixeles is lehet eredetileg egy felvétel, de rengeteg az igazi adatot nem hordozó, vagy duplán szereplő érték a képkészítés során. A kutatók egy teljesen más megközelítést alkalmaztak, egyetlen pixeles érzékelőjük köré egy több millió, egyenként csupán baktérium méretű tükröt telepítettek, ez vetíti a képet egy második lencsére, és onnan az egyetlen pixelre. A felvétel készítésekor a tükrök meghatározott rend szerint ki-be kapcsolódnak az exponáláskor, majd egy matematikailag kidolgozott formula szerint átszámolják az eredményeket, és így születik meg a nagyfelbontású kép, a feltalálók szerint a csökkentett szenzorszám miatt jóval olcsóbban. A készülék egyelőre fejlesztési stádiumban van és bőrönd méretű, akárcsak a mai digitális fényképezőgépek annak idején, de már működik, és a munka már a méretek csökkentésére irányul, ki tudja, talán évek múlva mindenki ilyen elven működő gépeket fog majd használni.