A britek lépése globális folyamatot tükröz, hiszen már évek óta léteznek olyan alternatív hordozható adattároló megoldások, amelyek sokszorosan nagyobb kapacitással rendelkeznek a floppy maximális 1,44 megabájtjánál. A hajlékonylemez, amely tulajdonképpen a személyi számítógépek hőskorának tanúja, egyre inkább kiszorul a mindennapi használatból, helyette pedig választhatunk az olcsó írható optikai lemezek, vagy a praktikus USB flash eszközök közül. A ’90-es években már megjelentek az első optikai (CD-R/RW) lemezek és meghajtók, 1998-ban pedig az Apple történelmi tettet hajtott végre, amikor floppy bemenet nélkül hozta forgalomba az iMac gépeket. Ebben az évben, azaz 9 évvel ezelőtt még 2 milliárd floppy lemezt adtak el világszerte, tavaly azonban már csak 700 milliót. A csökkenés ráadásul úgy következett be, hogy eközben ugrásszerűen nőtt a többi adattároló eszköz iránti kereslet. Ugyancsak a ’90-es évek vége felé a szoftvereket is CD-ROM-on kezdték terjeszteni. A PC World által forgalmazott asztali PC-k és laptopok közül jelenleg alig 2% rendelkezik floppy meghajtóval, ám ezek is inkább kifutó modellek.

Az első floppyt 1971-ben mutatta be az IBM, és az eszköz forradalmasította az addigi mágnesszalagos és lyukkártyás adattárolást, illetve a szoftverek és kapcsolódó tartalmak továbbításának elsődleges médiumává vált. Az eredetileg 8 inch-es hajlékonylemezt 1976-ban 5ź inch-re zsugorították, majd 1981-től a Sony elterjesztette a ma is használt 3,5 inch szabványt. Bizonyára lesznek olyanok, akik nosztalgiát éreznek majd iránta, hiszen a floppy meghajtó darabos hangja éppúgy hozzátartozik a számítógépezés hőskorához, mint a betárcsázós modem zörejei az internetezés kezdeteihez. Lassan már anakronizmusnak tűnhet az is, hogy a Microsoft Word 2007 az eddigi verziókhoz hasonlóan még mindig a floppy ikonját használja a mentéshez.