A „neuromorf” elektronika az 1980-as években született meg, amikor Carver Mead, a California Institute of Technology mikroelektronikai kutatója felismerte, hogy hagyományos csipek építéséhez használt tranzisztorokból olyan áramköröket is lehet építeni, melyek a neuronok elektronikus tulajdonságait utánozzák. A jelenlegi neurális áramkörök kisebb, mindössze néhány százezer idegsejtből álló csoportok működését rekonstruálják olyan különböző anatómiai területekről, mint a retina, a belső fül, a memóriában kulcsszerepet játszó hippocampus vagy az agy különböző részeit összekapcsoló thalamus.  

Kwabena Boahen, a Stanford Egyetem neuromérnöke egy olyan ambíciózus vállalkozásra készül, amely fordulópontot eredményezhet a neuromorf elektronika történetében. A kutató a teljes nagyagykéreg modelljének megépítését tervezi. A több millió elemből felépülő tranzisztorhálózat számítási sebessége 300 teraflop lesz, ami a Technology Review cikke szerint azt jelenti, hogy a cortex szoftveres szimulációival szemben a szilíciummodell valós idejű működésre lesz képes.

A 16 darab, 256-szor 256 tranzisztort tartalmazó csipen a „szilíciumneuronok” egyes csoportjai különböző elektronikus tulajdonságokkal lesznek felruházva az agykéreg különböző sejttípusait modellezve. A kortex különböző részeinek eltérő architektúráit az elektronikus sejtek között különböző típusú kapcsolatok fogják reprezentálni. Boahen elmondása szerint az eszköz célja a nagyagykéreg működéséről felállított elméletek ellenőrzése. A fejlesztőmérnökök a csipekből több szériát is szeretnének előállítani, hogy más kutatócsoportok is igénybe vehessék őket. Gert Cauwenberghs, a University of California San Diegó-i kirendeltségének neuromérnöke szerint – idézi a Technology Review – az eszköz a jövőben lehetőséget nyújthat olyan neurális protézisek kifejlesztésére, melyek helyre tudják állítani a sérült agy motorikus vagy szenzorikus funkcióit. (A Technology Review nyomán)

 Forrás: Koine – az InfoPark Zrt. innovációs hírlevele