Megjelent az Információs Társadalom folyóirat 2007/1. száma, mely ezúttal az e-közigazgatás egyre aktuálisabb, nemcsak a szakemberek, hanem az állampolgárok számára is felértékelődő témáját járja körül.

A tematikus szám fontos részét képezi a BME-UNESCO Információs Társadalom- és Trendkutató Központ által immár második alkalommal összeállított, a hazai e-közigazgatás fejlesztésének 2006. évi eredményeit is összegző éves jelentése (E-közigazgatás éves jelentés 2006).

A hazai információs társadalom lassú fejlődésének kontextusához viszonyítva, tavaly Magyarország a nemzetközi összehasonlító elemzésekben jelentős eredményeket ért el az e-közigazgatás ügyféloldali szolgáltatásainak kialakításában, ugyanakkor a kutatócsoport úgy gondolja, hogy azoknak a pozitív eredményeknek a fenntartása, amelyek elsősorban a kötelező uniós direktívák teljesítéseként jöttek létre, nem lehetséges anélkül, hogy 2007-ben megkezdődjék a szolgáltatóoldali eljárások, ügyintézési folyamatok modernizációja és egyszerűsítése, valamint a felhasználói igények jobb megismerése.

Az internetet használók 48 százaléka lépett kapcsolatba valamilyen közintézménnyel online módon. A kapcsolatfelvétel során a felhasználók jellemzően információkat keresnek, de 16 százalék valamilyen űrlapot is letölt, míg 40 százalék információkat keresett a közintézmény weblapján. Ennél meglepőbb az a kép, amit az e-közigazgatás iránt érdeklődők, használók szociológiai jellemzőinél látunk. A még mindig jellemzően fiatal, városi, gazdagabb rétegeket reprezentáló internetezőkkel szemben az e-közigazgatás használói inkább középkorúak és sokan élnek közülük kisebb városokban, községekben.

2007-től bevezetésre kerül az eddig ismert 4 szolgáltatási szint mellé egy ötödik is, melyet – jó magyar szakterminus hiányában – egyelőre nevezzünk targetizációnak. A fogalom alatt azt a célirányultságot értik, aminek révén proaktív, automatizált szolgáltatások nyújthatók. A tavaly elfogadott új közigazgatási eljárási törvény (Ket.) e szolgáltatási szint eléréséhez kiváló alapot fog nyújtani, hiszen például a rendszeresen igénybevett szolgáltatásoknál – adóbevallás, társadalombiztosítás – teljesen felesleges újra és újra megadni azokat az adatokat, amelyekkel a közigazgatás rendelkezik az állampolgárról. Egyelőre azonban csak a 20 kötelező online szolgáltatás ötödik szintre való fejlesztését kell elérni.

Érzékelhető tehát, hogy a hazai jó eredmények hamar veszélybe kerülhetnek, amennyiben a továbblépés nem követi az eddigi határozott utat. Az jól látszik, hogy az infrastrukturális fejlesztések önmagukban nem fognak nagyobb használati mutatókat generálni sem az egyszerű IKT eszközök, sem az e-szolgáltatások igénybevétele terén. Sürgető módon az olyan területekre kell összpontosítani a forrásokat, amelyek révén az állampolgárok számára elfogadottá, sőt igényelt tevékenységgé válik az e-közigazgatás.

További kiemelt fontosságú területnek tartjuk a közeljövőre nézve, hogy a közigazgatásnak milyen mértékben sikerül végrehajtania, betartania az igen progresszív Ket. és információszabadság törvényeket, valamint milyen mértékben sikerül például a Közhálót állampolgári végpontokká fejleszteni, ott milyen mértékben fognak rendelkezésre állni társadalmi közvetítőként (is) tevékenykedő szakemberek, például IT-mentorok.

A folyóirat immár másodszor foglalkozik az e-kormányzat legfontosabb kérdéseivel: a 2004-ben megjelent tematikus szám óta az e-közigazgatási szolgáltatások óriási fejlődésen mentek keresztül. Három évvel ezelőtt az akkor többnyire még a puszta létjogosultságát kereső e-közigazgatás alapjait tudtuk csak bemutatni, ma viszont – a témakör megkerülhetetlenségéből adódóan – ebben a tanulmánygyűjteményben már a gyakorlatból adódó tapasztalatok és eredmények összefoglalása dominál.

A BME-UNESCO ITTK kutatói szerint a közigazgatás modernizációja nem elég hangsúlyosan kötődik össze az elektronikus közigazgatási szolgáltatások eszközeinek és lehetőségeinek a hangsúlyozásával, tudatosításával, holott az említett célok eléréséhez minden fejlett országban segítségül hívják az IKT eszközöket. A kiadvány első tanulmánya kiemeli (Z. Karvalics László - Molnár Szilárd - Pintér Róbert: Leszakadóban? Kormányzati reform és információs társadalom Magyarországon), hogy az ország jelenleg jól teljesíti – bár többnyire alacsony, vagyis még nem tranzakcionális szolgáltatási szinten – az Unióban előírt minimális 20 közigazgatási szolgáltatás elektronikus úton való elérhetőségének biztosítását, azonban ennek a számnak százas nagyságrendűnek kellene lennie. Ehhez viszont pillanatnyilag nem ismertek azok az állampolgári felhasználói igények és elvárások Magyarországon, amelyekre támaszkodva meg lehetne kezdeni a fejlesztési programok kidolgozását, meghatározva azok fő irányát és prioritásait. A közigazgatási munka racionalizálását és a működési költségek csökkentését célzó reformok ugyanígy sürgetik az intézmények tevékenységi körében meglévő átfedések és a redundancia kiszűrését, illetve kiküszöbölését. A kihívásnak való megfelelést a kormányzati információ- és tudásmenedzsment jelenlegi helyzetképének alapos átvilágítás alapján történő felrajzolása segíthetné a legjobban.

Bogóné Jehoda Rozália tanulmánya (E-kormányzatunk a nemzetközi megítélés tükrében. Egy OECD országjelentés tanulságai) a 2005 nyarán a magyar kormány által felkért OECD kutatás magyarországi eredményeit foglalja össze. A vizsgálat többek között azzal a fontos megállapítással zárult, hogy sajnos Magyarországon az e-kormányzati tevékenységben az „e” sokkal nagyobb szerepet játszik, mint a kormányzás, a kormányzati munka. Az IKT nyújtotta lehetőségek kihasználását még a legtöbb intézménynél egyszerűen informatikai fejlesztésként, a szolgáltatások elektronizálásaként értelmezik, ami visszatükröződik abban is, hogy – különösen az önkormányzatoknál – az informatikus szakemberek felelősek az e-közigazgatás fejlesztéséért.

Krasznai Zsófia és Szakolyi András tanulmánya (Hogyan teljesítik az önkormányzatok az e-ügyintézésre vonatkozó törvényi előírásokat? – A GVOP pályázatok hatása) a  Gazdasági Versenyképesség Operatív Program (GVOP) keretei között kiírt 4.3.1 és 4.3.2 pályázatok eredményét összegzi. A programokkal többek között az önkormányzatok működésének informatikai korszerűsítését célozták e-ügyintézési lehetőségek megteremtése érdekében, összesen közel 12 milliárd Ft támogatást juttatva a településekhez, különös tekintettel a kis és közép-vállalatok ilyen irányú igényeinek kielégítésére. A GVOP 4.3.1 pályázatok átlagosan 300 millió Ft-os projekt-mérete ellenére a 28 nyertes önkormányzat közül összesen 3 vált képessé arra, hogy teljes körűen, a CLBPS 4. szinten megfeleljen a Ket. által előírt elektronikus ügyintézési követelményeknek.

Az éves jelentés elérhető elektronikus formában az ITTK weboldalán a Kiadványok szekcióban, vagy az alábbi linkről közvetlenül pdf-formátumban.