Mivel az optikai képstabilizáló rendszerek csak a körkörös bemozdulást orvosolják hatékonyan, a haladó mozgás miatt sokszor bemozdulhatnak a felvételek. A fent-lent jobb-bal tengely csillapításával viszont csökkenthető a kéz remegése. A zsinórállvány megoldás a megszokott állványokkal ellentétben nem rögzíti teljesen a fényképezőgépet, így továbbra is lehet svenkolni, ez pedig változatosabb nézőpontokat tesz lehetővé. Ugyanakkor könnyedén újrakomponálhatjuk a képet, és szinte azonnal változtathatunk a perspektíván. Mindez természetesen képstabilizátor nélküli gépek esetében is jól használható.

Előnyök:

    * olcsó
    * bárhol elfér
    * otthon könnyen elkészíthető
    * nincs szükség célszerszámra
    * törhetetlen
    * ott is használható, ahová állványt nem vihetünk magunkkal
    * ha sáros lesz, kimosható
    * gyorsan összeállítható
    * körkörösen továbbra is mozgatható így az újrakomponálás vagy a svenkolás nem probléma

Hátrányok:

    * nem annyira stabil mint a megszokott állványok
    * feltűnést kelthetünk vele (kiröhöghetnek...)

Kellékek:

   1. megfelelő átmérőjű menetes horog (ezt kell becsavarni a fényképezőgép állványmenetébe)
   2. megfelelő hosszúságú ejtőernyőzsinór
   3. karabiner (opcionális)



Vágjunk testmagasságunk háromszorosának megfelelő hosszúságú darabot a zsinórból. Ha több, nem baj, hiszen levághatjuk a felesleget, vigyázzunk, ne vágjuk rövidre. Kössünk hurkot a végére, majd rögzítsük a fémhorogra (l. kép). Készen is vagyunk.



Használat

Óvatosan bánjunk a műanyag állványmenetes fényképezőgépekkel, mert ha rosszul csavarjuk fel, a fém horog menete gyorsan elmorzsolja a műanyagot. Nem kell túl keményen csavarni, nehogy kárt tegyünk a gépben.



Egylábú állvány funkció

A rögzített zsinórra egyszerűen lépjünk rá, a fényképezőgépet pedig emeljük a kívánt magasságba. A másik végét tartsuk a kezünkben, ezzel fogjuk kifeszíteni a zsinórt és stabilizálni a gépet. Ez a megoldás gyors mozgást tesz lehetővé, ugyanakkor a forgó mozgást is kivédhetjük, a zsinórt tartó kezünkkel a gépet is tartani kell.



Kétlábú állvány funkció

Mérjük ki terpeszállásban állva a megfelelő hosszúságú zsinórt. Ebben az esetben a mindkét talpunk alatt átvezetett zsinór szabad végét kettőbe hajtjuk, majd áthúzzuk a fémhorgon. Addig húzzuk, amíg megfelelő hosszúságú nem lesz, majd rögzítjük. Ha rövidre méreteztük, sebaj, lazítsuk meg a zsinórt és próbáljuk meg újra.



Háromlábú állvány funkció

Háromlábú állvány imitálása esetén előbb szerkesszünk egy kétlábú zsinórállványt, majd a szabadon lógó részt kötözzük oda egy rögzített tárgyhoz (cső, oszlop stb.). Előre-hátra, jobbra-balra továbbra is mozoghatunk a megfelelő kompozíció érdekében.



Záridő

A záridő használata nagyon fontos, a zsinóros megoldással rövid gyakorlás után általában a kézi fényképezéshez képest feleakkora záridővel is fotózhatunk. Egy 135mm-es objektív egy 1,5x képkivágási faktorral megszorozva 202,5mm. Ez annyit jelent, hogy ha kézből akarunk fotózni, akkor kb. 1/200-as időt kell beállítanunk. Ha a téma meglehetősen messze van, akkor még rövidebb záridőt kell beállítanunk. És természetesen az sem mindegy, hogy a frontlencse milyen távolságra van a gépváztól: minél távolabb van, annál inkább felnagyítja a kéz remegését. Mint mindent, ezt is alaposan ki kell kísérletezni. Néhány jó tanács azonban jól jöhet (főleg a kezdőknek), hogy a lehető legkevésbé mozdítsuk be a gépet, tegyük a következőket:

    * vessük meg jól a lábunkat
    * komponáljuk meg a felvételt
    * szorítsuk a könyökünket a testünkhöz
    * vegyünk egy jó nagy levegőt és fogjuk vissza a lélegzetünket
    * finoman nyomjuk meg a kioldógombot
    * maradjunk mozdulatlanok néhány másodpercig, vagy amíg hallhatóan el nem készült a kép

Gratulálunk a párszáz forintért zsebre vágható fotós állványért. Jó kísérletezgetést!

Forrás: http://www.instructables.com/id/ERUNUN3F0ZSTF0W/?ALLSTEPS