A tanácsadó cég európai, közel-keleti és afrikai régiójának (EMA) Forensic (igazságügyi szakértői) csoportjai 360 olyan esetet vizsgáltak meg, amelyekben saját ügyfeleik kértek segítséget a vállalatnál gyanított visszaélés leleplezésére, azaz, a KPMG ­– eddig egyedülálló módon - valós eseteket elemezve állította fel a tipikus csaló portréját. 

A tipikus csaló

Eszerint a jellegzetes csaló férfi, 36 és 55 év közötti, és több mint hat éve dolgozik már cégénél, vezető beosztásban, többnyire a pénzügyi osztályon. Egyedül „tevékenykedik”, és végül komoly anyagi és erkölcsi kárt okoz saját társaságának. A felmérés megállapítja, hogy a csalók főként a belső ellenőrzések elégtelenségét használják ki, tettüket a pénzszerzésen túl éppen a megfelelő kontroll hiányából adódó lehetőség, alkalom motiválja. Ezekben az esetekben – éppen a kontroll elégtelensége miatt – általában névtelen bejelentések vezetnek a csalás felfedésére.

Jimmy Helm, a KPMG közép- és kelet-európai régiójának Forensic partnere arra figyelmeztet, hogy a csalók mintegy kétharmada a cég felső vezetői közül kerül ki.
„A felső vezetők hozzáférnek bizalmas információhoz, könnyebben kikerülhetik a belső kontrollmechanizmusokat, és így végül nagyobb kárt is okoznak,” hangsúlyozza Helm, aki szerint a tanulmány igazolja, hogy a kockázat jelentős; ráadásul kis- és nagyobb cégek egyaránt komoly anyagi vagy presztízsveszteséget szenvedhetnek el saját munkatársaik esetleges visszaélése miatt.

A tanulmány szerint a csalók jellegzetesen visszaesők – a vizsgált esetek kilencvenegy százalékában lebukásukig több csalást is elkövettek. Ugyanakkor az egyes visszaélések többsége is elnyúlik időben – háromnegyedük legalább fél éve, míg mintegy harmaduk legalább három éve is folyamatban volt már, amikor elkövetőjük lelepleződött.

Nagy a kár, ám az imidzsüket féltő cégek inkább titkolódznak

Az esetek rendkívüli érzékenységét igazolja az érintett cégek reakciója – kétharmaduk vagy semmilyen, vagy csak hiányos információkat közölt a nála előfordult visszaélésről. Ritkán tájékoztatják a munkatársakat, a hatóságokat vagy a sajtót, attól tartva, hogy a mindez rossz fényt vet a társaságra. Mindebből az is következik, hogy igen ritkán indul formális nyomozás a csalások felderítésére – az esetek többségében a rendőrség vagy az illetékes hatóságok bevonása nélkül, a cégek megbízásából saját, „házon belüli” vizsgálat indul. 

Pedig a pénzügyi kár igen komoly, és az esetek többségében annak terhét az érintett cég maga kénytelen állni. 
Jimmy Helm szerint a társaságoknak csak ritkán sikerül teljes mértékben orvosolni a kárt.
„Mindezt súlyosbítja az a tény is, hogy a károk rendezése gyakran több évig is eltart. Jóval kifizetődőbb a megelőzés – a felső vezetők működését is ellenőrző etikai normák bevezetése –, ezek jóval hatékonyabb és költségkímélőbb eszközök,” hangsúlyozza a KPMG partnere.