Borkar, aki egyben az Intel Mikroprocesszor Technológia Laboratórium vezérigazgatója is, a héten megrendezett ’Design Automation Copnference 2007’ rendezvényen beszélt az Intel sokmagos processzor elképzeléseiről. Borkar elmondta, hogy ma már nehéz követni a sokmagos fejlődés útját. Nagy viták folynak arról, hogy mi a gazdaságosabb és hatékonyabb: néhány komplex magot integrálni egyetlen szilíciumlapkára, vagy sokat (százat, ezret).

 Borkar ajánlata: sok kis mag integrálása egyetlen lapkára a néhány (1-8) komplex mag helyett. Az előbbi megoldás számítási teljesítménye sokkal magasabb.

 Borkar szerint 1 milliárd logikai tranzisztor a tervezőknek megengedi, hogy tíz nagy, 100 millió tranzisztorból álló mag helyett 100 közepes, 10 millió tranzisztorból „felépített” magot, vagy 1000 kisebb (1 millió tranzisztor) magot integráljanak egyetlen lapkára.

 „Ha a tervező a Pollack szabály inverzét használja, akkor a kisebb mag teljesítménye a méret négyzetgyökével csökken, de az energia-felvétel csökkenése lineáris. Eredmény: kisebb teljesítmény csökkenés sokkal nagyobb energia megtakarítással” – mondta Borkar.

 A Pollack szabály szerint a teljesítménynövekedés arányos a komplexitás növekedésének négyzetgyökével. Más szavakkal: a logikai áramkörök megkétszerezése a processzorokban, csak 40%-kal magasabb teljesítményt biztosít.

 Más oldalról közelítve: a multiprocesszoros architektúra potenciálisan közel lineáris teljesítménynövekedést támogat, mondta Borkar. Két kisebb processzor helyettesít egy nagy monolitikus MPU-t és potenciálisan 80 százalékkal magasabb teljesítményt biztosít. Nagyszámú kis mag használata esetén a lapka (processzor) számítási teljesítménye közel lineárisan nő.

 Borkar még hozzátette: „bár igaz, hogy hasonló szilícium-felületen egy sokmagos rendszer nagyobb számítási teljesítményt szállít, mint a többmagos rendszer, hasonló energia-kerettel, de a nagy teljesítmény biztosítása alacsony energia-felvétel mellett nagyon bonyolult feladat.”

 A sokmagos architektúra a kis magok százaival, vagy ezreivel, a tervezőktől új szemléletet és új utakat igényel ahhoz, hogy szorosan együtt kezeljék a rendszer energia-felvételét és támogassanak egy, a lapkára integrált, optimalizált hálózatot.