A felmérés szerint a közepes sávszélesség a tengerentúlon 1,97 megabit/s, miközben egy átlagos japán internetező 61, egy dél-koreai pedig 45 megabit/s-os letöltési sebességet élvezhet. A sokszoros különbség oka ebben az esetben az, hogy a két említett távol-keleti országban ma már száloptikás kábelek szolgálják a nagyvárosokban a telekommunikációt, miközben Amerikában egyelőre csak elszigetelt piacokon működik az ilyen infrastruktúrán alapuló internetszolgáltatás. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a hagyományos rézvezetékes hálózatra építve ne lehetne növelni a sávszélességet, hiszen Nyugat-Európa erre is jó példát szolgáltat.

A CWA szerint először is átgondolt, szövetségi szintű stratégiára van szükség ahhoz, hogy Amerika ne kerüljön behozhatatlan hátrányba a szélessávú internetezésben. A középtávú cél az, hogy új fővonalak, routerek és switchek telepítésével 2010-re 10 megabit/s-ra növeljék a jelenlegi viszonylag alacsony le- és feltöltési sebességet, és egyben kiegyenlítsék a területi különbségeket. Érdekes ugyanis, hogy miközben a vezető Rhode Island-ben 5,011 megabit/s az átlagos sávszélesség, a leglassúbb internettel rendelkező Alaszkában csak 0,545 megabit/s.