A merevlemezes meghajtókban hagyományosan mágneses, mechanikus író- és olvasófej kezeli a lemeztányéron az adatokat, ami nyilvánvalóan korlátozza az elérhető sebességet. Ennek köszönhető, hogy a legtöbb konfigurációban a winchester a leglassúbb láncszem, az úgynevezett üvegnyak. Sokan úgy vélik, hogy ezt a problémát a flashmemóriás szilárdtest-lemez meghajtók (SSD) orvosolhatják, azonban ezek egy jó darabig nagyságrendekkel drágábbak lesznek az azonos kapacitású merevlemezeknél – a különbség elemzők szerint még 2010-ben is háromszoros lesz.

A Nijmegen-i Radboud Egyetem fejlesztése hatalmas távlatokat nyithat a már-már eltemetett merevlemezes meghajtók előtt. A lézeres megoldás egy kobalt, gadolínium és acél ötvözet lemeztányérra írja az adatokat mágneses töltések formájában, a jelenlegi merevlemezes meghajtóknál mintegy 100-szor gyorsabban. A széleskörű gyakorlati alkalmazás egyetlen akadálya pillanatnyilag az, hogy az alkalmazott lézersugár lenyomata eléri az 5 mikront, amit mintegy 10 nanométerre kívánnak redukálni. A fejlesztőcsapat szerint az első gazdaságosan működő prototípus mintegy 10 éven belül várható. Julius Hohlfeld, a Seagate Pittsburgh-i kutatórészlegének fizikusa a találmányt az egyik legizgalmasabb felfedezésnek nevezte a mágnesesség történetében.