A digitális fotózás jelene tehát már a nevadai utcán is jelen volt, a jövőt azonban a Comdex külön erre a témakörre szervezett szigetén ismerhette meg a nagyérdemű. Itt végérvényesen bebizonyosodott, hogy a film nélküli képrögzítésre szakosodott cégek korántsem azt kívánják bizonyítani, hogy a technika alkalmas a látvány bitekre és bájtokra történő átalakítására. Sokkal inkább annak bizonyítása volt a cél, hogy mindezt professzionális minőségben és a hagyományos fotózással versenyképes áron képes felkínálni. A kiemelt figyelem előre megjósolható volt: a korábban bejelentkező látogatók által kitöltött online kérdőív szerint ugyanis a legnagyobb érdeklődés előzetesen az elektronikus kereskedelemmel kapcsolatos termékek és szoláltatások iránt mutatkozott (78 százalék), a második helyre (72 százalék) a digitális kamerák kerültek. Ezek után nem volt meglepő, hogy a Comdex szervezői külön szigetre gyűjtötték a cégeket.
A digitális képfeldolgozással foglalkozó cégek két helyen is csoportosultak: az egyik a Kodak által szponzorált sziget volt, ahol a flashmemóriát gyártó cégektől (Memorex) kezdve a képfeldolgozó szoftvereket előállító cégekig (Adobe, Jasc, Ulead) mindenki szerepelhetett, egy másik szigeten pedig az Olympus hirdette, hogy a film nélküli fényképezésben világvezető helyett szerzett. Az óriásstandtól néhány méterre mutatták be termékpalettájukat a konkurensek, így például a Sony, a Canon, a Nikon, a Fuji, az Agfa és a Ricoh. Teljesebb palettát aligha láthatnak a digitális fényképezés iránt érdeklődők, ráadásul ahogyan csökkenek a film nélküli eszközök árai (miközben felfelé mozdulnak a hagyományos filmkidolgozás költségei), úgy szerez egyre több hívet magának a "digifotó".
Versenyképes képkészítők
Elérkezett az idő, amikor a hagyományos, vegyi eljárásokra épülő fotózási eljárásokat a digitális technika váltja fel. A "bit alapú" fotózás kellékeinek ára ma már versenyképes a közepes vagy jó minőségű, filmmel dolgozó fényképezőgépek és a kidolgozás árával, és ma már biztosan kijelenthető, hogy akkor is a hihetetlen sebességgel fejlődő digitális kameráké a jövő, ha a professzionális fényképészek még sokáig a filmeket üdvözítik majd. A jóslatok tehát beváltak, a fényképezés nagy generációváltásának küszöbén állunk, amit jól bizonyít, hogy a ma már digitális kamerákat is gyártó cégek többsége még a "filmes" időszakban tett szert világhírre. Az analóg fényképezés hívei persze azt állítják, hogy azért kerültek ki éppen közülük a digitális fotózás meghatározó cégei, mert csak ők tudták felhasználni a kamerák fejlesztése és gyártása során szerzett tapasztalataikat. Az igazság azonban a két állítás között félúton van, ugyanis éppen ezek a világcégek értették meg először, hogy a piacon maradás feltétele már középtávon is az, hogy úttörőként foglalkozzanak a digitális kamerák fejlesztésével. (A választék egyébként ma már a hazai piacon is közel akkora, mint mondjuk a New York-i Broadwayen, a különbség csupán abban áll, hogy amíg nálunk a szaküzletekben és az erre szakosodott számítástechnikai boltokban kapható a "digicam", addig a tengerentúlon és Nyugat-Európában szinte minden sarkon hatalmas kínálattal találkozik az érdeklődő.
Választási szempontok
Választani persze nem könnyű, és nemcsak azért, mert nem kizárólag árban és minőségben kell megtalálni az ideális készüléket, hanem lehetőség szerint korábban már használt eszközeinket is át kell menteni a digitális világba. Azoknak a műkedvelő vagy profi fotósoknak, akiknek már van valamilyen objektívkészletük, érdemes az optika "mögé" választani a digitális fotóapparátot. Például a Kodak, illetve a Nikon már eleve úgy fejlesztette ki digitális masináit, hogy azokra felhelyezhető a korábban vásárolt objektív. A döntéshez szokás szerint elsőként azt kell minél pontosabban megfogalmazni: mire is kívánjuk majd használni a készüléket? Az első váltó előtt azt kell eldöntenünk: csakis a számítógép monitorján (esetleg televízión) kívánjuk-e majd megnézni az elkészült képeket, és webes publikációinkhoz szeretnénk illusztrációkat készíteni, vagy a későbbiekben jó minőségben ki is akarjuk nyomtatni a felvételeket.
Minden digitális kamera árának egyik legfontosabb összetevője a készülék "szeme", a CCD (Charged Coupled Device) egység. Mivel az érzékelhető képpontok számával exponenciálisan arányos a szenzor ára, ezért a felbontás szoftveres növelésére többnyire olyan "alkímiai" megoldásokat is alkalmaznak, mint a például az interpoláció. Az eljárás azon alapszik, hogy a CCD egyes mezői által érzékelt pixelekből kiszámítja a köztes pixel jellemzőit, és ezzel a megoldással végeredményben jelentősen csökkenthető a kamera előállítási költsége. A megtakarításnak azonban ára van, ennek következménye, hogy a lencsék (a másik fontos ármeghatározó tényezők) különösen fontos szerepet játszanak a kiváló képminőség elérésében. A CCD szenzor fizikai mérete ugyanis minden esetben kisebb, mint a hagyományos, 35 milliméteres film egy kockájának mérete, ezért az objektíveknek a szokásosnál kontrasztosabb, torzításmentesebb, finomabb képet kell közvetíteniük az érzékelő felé. Ezért az igényesebb gyártók (mint például az Olympus és a Nikon) különösen nagy figyelmet szentelnek a lencserendszer összeállításának.
Felbontások, formátumok
A két kulcsfontosságú építőelemet - a CCD-t és a speciális lencséket - folyamatosan fejlesztik. Ugyanakkor egyre nagyobb mennyiségben gyártják, és a tömegtermelés ebben az esetben is meghozta áldásait: amíg tavaly az átlagosan 1,3 megapixeles kamerák ára 1000 dollár körül mozgott, ma ugyanezeket a készülékeket 400 dollárért kínálják - természetesen annak következtében, hogy időközben az "pixelstandard" 2 millió képpont fölé emelkedett. Az ilyen kamerák ára azonban ismét 1000 dollár környékére állt be. (Tegyük hozzá, a felbontás növekedése az általánosan használatos monitorok méreteihez igazodik: a 15 inches megjelenítőhöz fölösleges lett volna erőltetni a 1024x768-as felbontás fölötti értéket, amióta azonban a 17 és a 19 inches monitorok egyre elterjedtebbé váltak, ismét lépni kellett, így ma az 1280x960 vagy az 1280x1024, sőt az 1600x1200 pixeles felbontás nevezhető átlagosnak.)
Mint már említettük, a készülék kiválasztásánál döntő szempont lehet az is, hogy a későbbiekben szeretnénk-e kinyomtatni a képeket, vagy kizárólag a monitor (televízió) képernyőjén kívánjuk megtekinteni a felvételeket. Ha ugyanis nyomtatásra is szánjuk, s főként, ha nyomdai úton előállított kiadványokban történő megjelentetésre készítjük a fotókat, olyan digitális fényképezőgépet kell választani, amely minél nagyobb felbontású (legalább 2 millió képpont rögzítése), lehetőleg tömörítés nélküli képformátumú fotó készítésére alkalmas.
Fontos szempont lehet a tömörítés mértéke és a képfájl mérete is. A digitális fényképek tárolására két formátum használatos: a JPEG (Joint Photographic Experts Group) és a TIFF (Tagged Image File Format). Az előbbi többféle tömörítési aránnyal dolgozó eljárásokat alkalmaz, ezért kisebb fájlméret érhető el, ugyanakkor információveszteséggel dolgozik. Az utóbbi formátum a teljes képi információt tartalmazza, ennek következtében jóval nagyobb méretű (bár ennek is van tömörített változata).
Mint táblázatunkban is látható, a legtöbb digitális kamera lehetővé teszi, hogy különböző minőségű JPG-képeket készítsünk. Ezt általában SQ, HQ és SHQ rövidítésekkel jelölik, amivel tulajdonképpen a tömörítés mértékét állíthatjuk be, érthetően a kis "zsugorítás" nagyobb fájlméretet, a nagyobb tömörítés információvesztéssel ugyan, de kisebb méretet ad. A legtöbb kamera finom (F) tömörítése 1:4 arányú "préselést" tesz lehetővé (ami azt jelenti, hogy a szoftver 4x4 képpontos mezőkre osztja az adott képet, és a pixelek jellemzőinek interpolált értékét tárolja), a normál (N) tömörítésnél 8 pixelenként, a legnagyobb (H) tömörítésnél pedig 16 pixeles mintákkal dolgozik. Ebből következik, hogy amennyiben nagyméretű nyomtatásra szánjuk a tárolt képeket, akkor a tömörítés nélküli TIFF formátumban a legjobb minőséget kell beállítnunk, ha viszont csak a képernyőn, jelentősebb nagyítás nélkül szeretnénk megtekinteni a karácsonyi, szilveszteri emlékeket, akkor használhatjuk a JPEG valamely tömörítési változatát.
"Költségmentes" betanulás
Az újabb modelleknél a gyártó már nemcsak megadja, hogy képeinket milyen érzékenységű virtuális filmre készíthetjük, hanem ugyanúgy be is állíthatjuk az ISO szabvány szerinti értéket, mint a hagyományos fényképezőgépek esetében. Ugyanígy megválaszthatjuk a rekeszméretet is, amelynek előre beállított értéke a legtöbb kameránál f2,8-tól f5,6-ig vagy f8-tól f11-ig terjed. A mechanikus kamerákhoz képest a legnagyobb áttörés a zársebesség beállíthatóságában történt, akár 1/10000 másodperces időt is választhatunk, de az átlagosan használt intervallum 1/2-1/15 szekundum. A beépített vaku is többféleképpen működtethető, dolgozhatunk elővillantással, beállíthatjuk, hogy akkor is villanjon, ha a fénymérő nem indokolja, és természetesen le is tilthatjuk a vaku működését.
A digitális kamerák többségét használhatjuk automata beállításokkal - ami az amatőrkészülékekhez hasonlóan az exponálásra le szűkíti teendőink sorát -, ebben az esetben csak a "zoom" gombbal kell foglalkoznunk. A manuális beállítások sokrétűsége miatt az automatika kikapcsolása utáni lehetőségeket röviden úgy lehet egyetlen szóval összefoglalni, hogy "tapasztalj". Nincs ugyanis az a precíz használati útmutató, amely pótolja az első felvételek megtekintése utáni felismeréseket. Vigasztalhat mindenkit, hogy a képek ingyenesen ismételhetők, tehát "költségmentes" betanulási időszakkal számolhatunk (szemben a hagyományos fényképezési eljárásokkal), és minden felvételünket azonnal ellenőrizhetjük, tévedéseink azonnal kitörölhetők a digitális fényképezőgép memóriájából vagy a tárolóból. Sajnos azonban a pillanat a digitális kamerák esetében is elillan, és a karácsonyfa alatt mosolygó gyerek vagy szilveszteri pezsgőnyitás utáni hangulat nem ismételhető meg.
Végezetül a szokásos dilemma: a táblázatunkban most szereplő digitális kamerák 2000 közepén fél áron vagy annál olcsóbban tűnnek fel a kirakatokban. Akkor valószínűleg a 3-3,5 millió pixeles és még több szolgáltatást felkínáló fényképezőgépek árcéduláján szerepel majd a bűvös határt jelentő 1000 dollár. Vásárolni tehát sohasem lehet tökéletesen, de aki vonzódik a digitális képfeldolgozáshoz, annak előbb-utóbb határoznia kell. A döntést valószínűleg megkönnyíti, ha arra gondolunk, milyen érzés lesz kifizetni a nyári vakáció alatt elkészített két-három (öt-tíz) tekercs film előhívásának és a képek kidolgozásának árát. Az biztos, hogy a Comdexen tesztkészüléket kapott kétszáz tudósító számára a fenti kérdések megválaszolása egyértelmű - feltéve, ha nemcsak vállukon hordták a C-2000Z digitális fényképezőgépet, hanem felvételeket is készítettek a fotóapparátussal.
Növekvő affinitás
Az Olympus egyik tanulmánya szerint a szakértők 3,5 millió digitális kamera eladásával számoltak világszerte 1999-ben, Európa 30 százalékos részesedésével idén is a harmadik legnagyobb piac maradt Japán és az Egyesült Államok után. Földrészünkön változatlanul folytatódott a digitális fényképezőgépek piacának növekedése 1999-ben, egyes felmérések szerint az utóbbi négy évben megtízszereződtek az eladások: 1996-ban mintegy 100 ezer, idén pedig több mint egymillió film nélküli kamera talált gazdára Európában. A digitális fényképezőgépek piacának dinamikus növekedését jól bizonyítja, hogy míg 1996-ban csak négy társaság kínált összesen hétféle digitális fényképezőgépet, addig tavaly már 33 cég 79 különböző modellje közül lehetett választani - derül ki az Európában is piacvezető Olympus felméréséből.