Ez a szám a gyakorlatba átültetve azt jelenti, hogy például az Amerikában háztartásonként jellemző napi 6 és fél órás tévézés mellett a képernyők akár 42 évig nézhetőek maradnak úgy, hogy eredeti teljesítményüknek kevesebb mint 50%-át veszítik el. Ám ha valaki netán arra vetemedne, hogy egyáltalán ki sem kapcsolja készülékét, a plazmaképernyő nyújtotta kép akkor is 11 és fél éven át élvezhető maradna. Ha pedig valaki esetleg naponta csak 2 órát bámulja a dobozt – illetve lapos képernyőt –, akkor az évek száma rögtön 136-ra ugrik. A kisebb felbontású, 720p plazmákat a Panasonic már „csupán” 60 ezer órára kalibrálta, ez azonban még mindig tekintélyes, évtizedes tartósságot jelent.

A fenti adatok persze kizárólag magára a képernyőpanelre vonatkoznak, és így teljességgel elméletiek, hiszen egy plazmatévének nyilvánvalóan vannak sokkal hamarabb tönkremenő alkatrészei. Gondoljunk csak például a műanyag alkatrészekre, amelyeket ma már környezetvédelmi szempontok miatt szándékosan viszonylag gyorsan lebomló anyagokból gyártanak, de általában az elektronika sem örök életű, így a közölt számok abszolút alkalmatlanok egy plazmatévé valós várható élettartamának meghatározására.