A nálunk „kukac” névre hallgató jel eredetileg a helyhatározói értelmű angol „at” elöljárószó rövidítése, és arra is utal, hogy az illető postafiók tulajdonosa melyik levelezőszolgáltatónál, vagy netán cégnél, intézménynél található. A névadó szülőket azonban nyilvánvalóan nem ez érdekelte, hanem többek között az, hogy a jel kínai mandarin nyelvű kiejtése „ai ta”, ami azt jelenti: „szeretni őt”. A dologban ugyanakkor van egy kis bökkenő, mégpedig az, hogy Kínában jelenleg nincs lehetőség idegen abc-ből származó karaktereket tartalmazó nevet adni valakinek. A @ ráadásul nem része egyetlen hivatalos betűkészletnek sem, azaz a fiatalok és később a gyermek valószínűleg kénytelenek lesznek az „ai ta” kínai karakterekkel jelölt megfelelőjét használni a hivatalos érintkezésben.

A bejegyzési kérelmet felül kell még vizsgálnia a hangzatos nevű Kínai Állami Nyelvi Bizottságnak, akik egyelőre még nem nyilatkoztak a kérdésben. Érdekes kérdés, hogy ha @ megtarthatja nevét, mi lesz majd az e-mail címe, már ha lesz még akkor e-mail, amikor felnő. Az eset mindenesetre jól mutatja, hogy az új kínai középosztályt milyen mértékben befolyásolja a nyugati tömegkultúra az inerneten keresztül – az ország az Egyesült Államok után a második legnagyobb, mintegy 150 milliós internetfelhasználói táborral rendelkezik.