A svéd TerraNet a rendszert eredetileg a fejlődő világnak szánta, de a benne rejlő lehetőségek jóval szélesebbek. Az ötlet a TerraNet alapítójától, Anders Carliustól származik, aki 2002-ben Tanzániában egy safari kiránduláson vett részt. Ott személyesen is megtapasztalhatta, milyen furcsa és egyben nevetséges helyzet, hogy mobiltelefonjáról térerő hiányában nem tudja felhívni a látótávolságban levő másik dzsip utasait, jóllehet mindkettőjüknél drága készülék van.

A megoldás lényege a hagyományos adóvevőkéhez hasonló, ám jelentős különbséggel. A korlátozott közvetlen vételi képességet úgy terjesztik ki, hogy a köztes készülékek is mintegy adótoronyként szolgálnak, így az egyes készülékek vételkörzeténél jóval messzebb telefonálhatunk. Az önépítő rendszer tulajdonképpen sokban hasonlít az internetre, ahelyett, hogy egy-egy központra épülne, több elérési pontot kínáló hálóként viselkedik. Mindez azt jelenti, hogy közelebbi hívások esetén nem csak adótornyokra és térerőre, de szolgáltatóra sincs szükség, tehát a hívások teljesen ingyenesek. A rendszert tehát fejlődő országoknak szánják, de ettől még legalább ilyen, ha nem nagyobb siker lehet a nyugati világban is, akárcsak a Motorola Motofone F1-ese, mely tartósságával az indiai piacot akarta meghódítani, de Európában is sikertermék lett. Képzeljük csak el egy ilyen önépítő hálózat sikerét egy olyan sűrűn lakott területen, mint például a nagyvárosok, ahol szinte mindenkihez vételi közelségben található egy másik telefon. Az eredmény korlátlan beszélgetési idő, teljesen ingyen. A másik nagy előny a hálózatok túlterhelésének megszűnése, mivel vészhelyzetekben nem egyetlen pontra terhelődnek a hívások, hanem szétoszlanak a sok készülék alkotta hálón.