Pont, pont, vesszőcske... készen van az Emoticon. Scott E. Fahlman, az amerikai Carnegie Mellon egyetem egyik professzora 1982. szeptember 19-én használta első alkalommal a vigyorgó arcot formáló kettőspont-mínusz-zárójel írásjelkombinációt.

Fahlman pontosan negyed évszázaddal ezelőtt tett javaslatot arra, hogy a vicces tartalmú online üzeneteket a :-) jellel lehetne megkülönböztetni a szöveg többi részétől. Erre azért volt szükség, mert előfordult, hogy néhány gyengébb humorérzékkel megáldott személy félreértelmezte a sorokat, ezért valahogy tudtukra kellett adni, hogy tréfáról van szó - nyilatkozta a professzor. A Carnegie Mellon egyetem belső hálózatából azonban utat tört magának a Smiley más rendszerekbe is, a világháló és a mobiltelefónia terjedésével pedig egyre nagyobb közismertségre tett szert. A későbbiekben aztán megjelentek még más, szintén az érzelmi állapotot tükröző jelkombinációk, s ma már minden egyes internetező, illetve mobilfelhasználó tisztában van ezek jelentéstartalmával.

Egyes nyelvészek ugyan vitatják az Emoticons szükségességét, mondván, egy jól megfogalmazott szöveg Smileyk nélkül is megállja a helyét. Fahlman azonban úgy véli, hogy ezen digitális jelek nélkül egyrészt szegényebb lenne az írott kultúránk, másrészt viszont azt is el kell fogadnunk, hogy nem mindenki rendelkezik olyan kiváló írói képességgel, hogy egyértelműen kifejezésre juttassa mondanivalójának érzelemtöltetét.