Carolina Milanesi, a Gartner elemzője szerint a közömbösség vagy elutasítás mögött praktikus okok állnak: a megfelelő vizuális élményt kínáló készülék ugyanis túl nagy kellene, hogy legyen, míg a többség által optimálisan kis méretűnek elfogadott mobilokon nem fér el élvezhető tévézést kínáló képernyő. A Távol-Keleten úgy tűnik, hogy az emberek kompromisszumkészebbek ezen a téren, mivel ott 20% fejezte ki érdeklődését a mobiltévé iránt. Igaz persze, hogy például Dél-Koreában a Samsung sorra jelenteti meg a DMB-tévés készülékeket, és emellett a szabad frekvenciák kiválasztása is probléma-mentesebb.

Európában jelenleg 3 országban működik üzleti célú mobiltévé-szolgáltatás, míg további legalább 14 helyen tesztelés zajlik. Ázsiában ugyanakkor a fejlettebb országok (Dél-Korea, Malajzia) mellett olyan fejlődő államokban is beindult már a DVB-H szolgáltatás, mint India és Vietnam, jövőre pedig Indonézia és a Fülöp-szigetek is belépnek a sorba. Európában gondot jelent, hogy hiányoznak az egységes üzleti modellek és a szabadon hozzáférhető frekvenciák, akárcsak az általánosan elfogadott technológiai szabvány.

Ez utóbbi vonatkozásában az EB – pontosabban Viviane Reding, távközlési és informatikai Biztos – szokásához híven igen keményen lépett fel, amikor hivatalos közleményében a Nokia által, az EU közel 40 millió eurós támogatásával fejlesztett DVB-H egységes mobiltelevíziós szabvánnyá tétele mellett foglalt állást. A ’90-es években a bizottság ugyanígy cselekedett a mobiltelefonos GSM platform esetében, és az azóta elért fejlődés messzemenően őket igazolta. A Gartner mostani felmérése ugyanakkor igencsak kellemetlenül érintheti az európai piacot és főként a mobilszolgáltatókat, akik előfizetőnként 5-10 euró többletbevételt várnak a mobiltévétől.