Érdekes módon a legolcsóbb és a legdrágább hely között több mint kétszeres volt az árkülönbözet; a Brazíliában átszámított értéken 369 dollárba kerülő lejátszóért ugyanis Hongkongban 148,12 dollárt kérnek és a hazai piacnak számító Egyesült Államokban is csak 149 dollárba kerül a készülék. Meglepő, hogy még az euróövezeten belül is komoly eltérések mutatkoznak: a Finnországban és Franciaországban 225,82 dollárt kóstáló iPod Nano ára Görögországban csupán 196,51 dollárnak felel meg. Hazánk az „előkelő” 12. helyen áll a listán a 254,50 dolláros iPod Nanóval, miközben a szűkebb régióból Csehországban 242,54, Szlovákiában 234,13; Lengyelországban pedig csupán 200,52 dollár a lejátszó ára. Ha egész Kelet-Európát nézzük, akkor csak Romániában (266,60 dollár), illetve a Nano-szempontból a világ második legdrágább országának számító Bulgáriában (318,60 dollár) kell többet fizetni a 4 GB-os készülékért, mint nálunk. Az ausztrál bank januárban már közreadott egy hasonló listát, azon azonban csupán 26 ország szerepelt, és Magyarország sem volt rajta.

A hasonló listák azt hivatottak megmutatni, hogy egy adott ország valutája milyen mértékben alul- vagy felülértékelt a többihez képest. Az iPod Nano index szerint a hongkongi dollár, a japán jen, illetve az amerikai dollár vásárlóereje jóval magasabb, mint azt a valuták piaci árfolyama indokolná. A forint viszont ennek alapján igencsak túl van értékelve a devizapiacokon. Érdekes még, hogy a valódi gyártó Kínában a készülékek drágábbak, mint a szállítási költségekkel is terhelt amerikai piacon. A Big Mac index szerint ugyanakkor egy Mac Donald’s óriásszendvics Amerikában két és félszer annyiba kerül, mint Kínában. Reális összehasonlítási alapot így nyilván csak egy többfajta terméktípust felölelő felmérés jelenthet, az azonban így is dühítő, hogy a szórakoztatóelektronikai eszközök ilyen drágák nálunk világviszonylatban.