Nos, a feladattal megbízott Axel Bjurström nem mindennapi darabokat álmodott, ennek ellenére a Panasonic nyilvánosan bemutatta a mintákat a nagyközönségnek. A legprogresszívebbnek kétségtelenül a „Stege” (svéd „létra”) fantázianevű terv hat, amely egyúttal egyértelművé teszi, hogy a Panasonic hosszabb távon a vezeték nélküli megoldásokban gondolkodik. A szintén nyilvánosságra hozott „Ridĺ” („függöny”) nevű koncepció egyszerű formavilága jól kiemeli a képernyő lapos voltát, a behúzható függöny azonban mifelénk a szándékolttól (színpad, mozivászon) eltérő asszociációkat ébreszthet nagyszüleink világából, nevezetesen a tévé és az obligát nipp között elhelyezett csipketerítő vonatkozásában.  A harmadik bemutatott terv a „Staffli” („festőállvány”) névre hallgat, és egy kissé érthetetlen módon hátradöntött helyzetben tartja a rajta elhelyezett készüléket, ami a nézhetőség szempontjából nem tűnik valami praktikusnak. Emellett a teljes mértékben festőállványnak kinéző bútordarab hátrafelé is jelentős teret foglal, ami értelmetlenné teszi magát a sík képernyőt. Igaz persze, hogy ez utóbbi terv a kisebb méretű modellekhez, főleg számítógépes monitorokhoz készült.

A Panasonic által bemutatott koncepciók alapján egyelőre nem lehet tudni, hogy a cég maga is forgalmazni akar-e különféle bútorokat síkképernyős televízióihoz, vagy pedig csak ötleteket szeretne adni a gyártóknak. Annyi kétségtelen, hogy (a falra szerelhető modellektől eltekintve) egyelőre viszonylag kevés síkképernyős tévék praktikus elhelyezését kínáló bútordarab kapható.