A felmérések szerint hazánkban jelenleg kb. 3,5 millió ember internetezik többé-kevésbé rendszeresen a munkahelyén, otthon, internet-kávézókban vagy akár közterületeken. A dial-up hozzáférés egyre inkább visszaszorul, helyébe a folyamatosan bővülő sávszélességet kínáló ADSL, kábel, WIFI és mobil internet-szolgáltatások lépnek. A piac azonban a vártnál kisebb ütemben bővül, így a különböző technológiáknak és szolgáltatóknak egyre élesebb versenyt kell vívniuk az új előfizetőkért. A sokat emlegetett „digitális szakadékon” eközben egyre kevesebben igyekeznek átjutni: hazánk lakóinak több mint fele digitálisan írástudatlannak tekinthető. A közpolitikának és a piaci szereplőknek egyre égetőbb közös érdeke, hogy ezt a digitálisan „értetlen” tömeget valahogy átsegítse a szakadék túloldalára. Az államnak ez versenyképességi és esélyegyenlőségi, a piaci szereplőknek pedig egyértelműen üzleti kérdés - de az érdek közös. Mi történt az elmúlt évben a hazai internet és IKT világában? Semmi különös. Új egetverő online “”találmány” nem született, nincs aktuális sláger. Nem kell belekapnunk semmi újba; a meglévőt kellene fejleszteni. Közösségeket építünk és tartunk fent. Hogyan használjuk ki a bennük rejlő lehetőségeket? Site-okat alakítunk át a web2.0 jegyében. Vannak olyanok, akik jól használják ki a web2.0-ban rejlő lehetőségeket? Reményt keltő tény, hogy ma már több a mobil előfizetés, mint ahány lakosa van az országnak. A mobilinternet olyan sebességgel tör előre, hogy komolyan befolyásolhatja a hagyományos internet terjedését. Segíti. Nekik ellenben a tartalommal (is) meg kell küzdeniük. Hogyan tud egy független tartalomgyáros együttműködni a szolgáltatókkal? És ha már a tartalomnál tartunk: vajon a piac hazai „nagyágyúi” meddig tudják tartani pozícióikat? Mi történik a médiapiaci digitalizáció következtében? Jönnek az újabb globális cégek, mi meg nézünk, mint a moziban/tévében - már ameddig ezt így hívják. Mert a digitális tartalom átalakítja a hagyományos médiát és a médiafogyasztást is. De aki most észnél van és jó lóra tesz, az néhány év múlva is a nyertesek között ünnepelheti magát? A 2007-os Internet Hungary ezeket az alkalmazásokat és új üzleti modelleket kívánja bemutatni, kiváltképp azokon a területeken, ahol a hagyományos szolgáltatókat a tartalom (user generated content) és az átviteli szolgáltatások (IPTV, VOD, PVR stb.) oldaláról is fenyegető kihívások érik, érhetik.

Többek között a fenti kérdésekre keresik a választ a kétnapos Internet Hungary két szekciójában, több tucat szakértő és piaci szereplő bevonásával. Az idei évben a kiváló magyar szakemberek előadásai mellett több külföldi szakértőt is meghívtak, hogy segítségükkel még pontosabb képet kapjunk a közösségépítés piaci, szabályozási, tartalmi kérdéseiről.

Ian Neild futurológus idővonalat készít, amelyben felvázolja, miként változtatja meg a társadalmat és az egyént a digitalizáció. Előadásából ötleteket meríthetünk, hol keletkezhetnek piaci űrök és piaci igények, hogy elsők lehessünk.

Graham Vickery az OECD képviseletében bemutatja, Ők mit látnak, mit mérnek a közép-európai és a magyar információs társadalomból.

Dan Hermann izraeli marketing szakember szerint a drámai változások fő oka az, hogy mi már a vásárlói hűség utáni korban élünk. A mai fogyasztókat egy új, mindent elárasztó és elsöprő motiváció hajtja: Az attól való félelem, hogy kihagynak valamit.

Balázs D. Attila Kelet-Európai üzleti és kereskedelmi site-okat mutat be.

John W. Strand a mobilitásban rejlő hallatlan lehetőségeket mutatja be a gazdaság és társadalom minden területéről: marketing, média, egészségügy, pénzügyi világ stb.

A konferencia gazdag programja további két workshoppal bővült: Workshop a digitális átállás, a digitális rádiózás és televíziózás bevezetésének szabályozói rendszeréről és Keresők az üzleti tevékenység szolgálatában címmel.