A hisztogramról hosszú időn keresztül beszélhetnénk, de most megpróbáljuk röviden és érthetően megfogalmazni a lényegét.
A hisztogram a digitális fényképezőgépek egyik nagyon hasznos eszköze, mert lehetővé teszi a felhasználó számára, hogy egy pillanat alatt meggyőződjön a felvétel tónusainak értéktartományáról. A hisztogram általában a feketétől (bal) a fehérig (jobb) ábrázolja a fénykép tónusait, és ahol a grafikon magasabb értékeket mutat, ott az adott tónusból több pixel található. Magyarán, ha a felvételen sok a sötét pixel, a hisztogram baloldalra rendeződik, ha pedig a felvétel sok világos pixelt tartalmaz, a hisztogram jobb oldalra rendeződik.
A hisztogram nagyon fontos eszköz, hiszen a fényképezőgépek LCD képernyője sohasem elég nagy ahhoz, hogy minden kétséget eloszlasson a felvétel sikerültségéről, és a legtöbbször otthon derül ki, hogy túl-, illetve alulexponáltuk a felvételeket. Ha rápillantunk a hisztogramra, ezt azonnal észrevesszük, így a helyszínen lehetőségünk lesz korrigálni a hibát.
Tipikus példák
Hasonlítsuk össze az alábbi két fotót. Az első sok világos tónust mutat, sőt több helyen be is égnek a részletek. Ennek eredményeképpen a hisztogram jobb felén hirtelen megugrik a grafikon. Mivel a felvétel középtónusokban szegény, az egész grafikon jobbra csúszik, és jelzi, hogy beégett a felvétel.
A második felvétel sötét tonalitású. Ez főleg a fekete ruhának tudható be, ráadásul egy kicsit alulexponált a fotó, így a hisztogram az előző felvétel ellentéte: a grafikon baloldalra csúszik el.
Hogy néz ki a "jó" hisztogram?
Ahogy a fényképészet legtöbb aspektusánál lenni szokott, a szépség a fotós intencióitól függ. Például egy sziluett-felvétel esetében a hisztogram bal és jobb széle egyaránt megemelkedik, míg a középső rész nagyon kis értékeket mutat. Havas tájat fényképezünk egyértelmű, hogy jobb oldalon a hisztogram jelentősen csúcsosodni fog.
Általában viszont jól kiegyensúlyozott, egyenletes tonalitású felvételeket szeretnénk. Ezek a felvételek hisztogramja általában a diagram közepén csúcsosodik és két szél felé lejt.
Ellenőrizzük a hisztogramot fotózás közben
Most, hogy megismerkedtünk a hisztogrammal, próbáljuk meg gyakorlatba ültetni a tanultakat. Olvassuk el a fényképezőgépünk kézikönyvét, hogy megtudjuk, hogyan ellenőrizhetjük a hisztogramot és a felvétel elkészítése után ellenőrizzük azt.
Figyeljünk oda a hisztogram két végén megjelenő túl magas csúcsokra. Ez azt jelenti, hogy a felvételen túl sok a fekete vagy a fehér pixel - azaz vagy túl- vagy alulexponáltuk a felvételt.
Nem szabad elfelejteni azonban, hogy a hisztogram csupán egy eszköz, amely segít elérni az általunk kívánt hatást, és semmiképpen nem azt jelenti, hogy minden felvételünket rigurózusan a hisztogramhoz kell igazítanunk. A szépség szubjektív és nincs örök érvényű matematikai képlete.
Újabb példa: "korrekt" hisztogram
Nézzük meg ennek a felvételnek a hisztogramját, amely elég jó példa a kiegyensúlyozott felvételre. Bár nem teljesen tökéletes, és talán igényel egy kis utómunkát, a felvétel egyenletes tonalitást mutat, ezt pedig a hisztogram megfelelően adja vissza. Sok sikert, és jó kísérletezgetést!
forrás: www.digital-photography-school.com